Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Kübekháziak szerint Cicölle meg Dávid azt kérte az Istentől, hogy mindig fiatal maradjon, soha ne öregedjék meg: Cicölle táncolhasson, Dávid meg hegedülhessen. Az Úristen nem tudta máshova tenni, hogy fiatalságukat megőrizzék, odatette tehát őket a Holdba. így aztán, amikor a Hold mögújul, megújul Cicölle is. Azóta Cicölle csakugyan mindig táncol, Dávid meg hegedül. Meg is látszik, de nem jó belenézni. Megvakul, ha valaki éppen akkor néz bele, amikor a hegedű húrja elpattan. Szőregiek is úgy mesélték Kálmány Lajosnak, hogy a Holdban Dávid muzsikál, Cicölle meg táncol. Dávid előtt asztal is látszik. Az Úr azt kérdezte Cicellától meg Dávidtól, hogy ami legkedvesebb, megadja nekik. Cicëlla azt mondta: táncolni, Dávid meg: muzsikálni. Cicëlla elfelejtette még azt is kérni, hogy mindig fiatal maradjon. Meg is vénült már, csak a csontjai vannak. Zörögnek. Ezt hallani is, amikor a babiloni toronyban táncol. Cicëlla elöregedett, nem látott. Mégis fölment az Istenhez és kérdezte, hogy mekkora a diófa levele. Mondták neki, hogy akkora mint a tenyere. Hála Istennek, amikor még én láttam, akkora volt, mint egy szakajtó. Amikor pedig akkora lesz, mint a cseresznyefa levele, akkor vége lesz a világnak. Kálmány ír arról a madarásztói hagyományról is, hogy három ember muzsikál a Holdban, de megnevezni már nem tudták neki. Andrásfalvy Bertalan ószentiváni följegyzése szerint : Keresztelő Szent János Jézust kereszteli a Holdban. Szőregi öregek azt ismondták, hogy a fogyó holdat Cicella takarja el.

69 Más hiedelem szerint Dávidot meg Cicellát az anyjuk elküldte a templomba. Ők azonban a kocsmába mentek, ahol három lány, hat legény táncolt, Dávid pedig muzsikálni kezdett nekik. Hazatérve, az anyjuk megátkozta őket.

70 Ez az ünneprontás képzetkörének kozmikus térségekbe vetítése. A hiedelmet Szeged költőfiai is megörökítik. A „Tiszai tájak", Juhász Gyula verse így idézi: Emlékek holdvilágos ablakán át Nézem a messzi, áldott Tisza táját. Az égi nyájak lassan elterülnek, S a holdban Dávid lassan hegedülget.

71 Terescsényi György verseskötetének címe: Dávid hegedűje.

72 A címadó költeményben, amely a virrasztó ember szorongásairól, kérdezgetéseiről szól, ezt olvassuk: S nem jött felelet, a szíve felett Átgördül a Göncöl, az égi batár, Lelkében kigyulladt sok távoli csillag, Dávid hegedűje halkan muzsikált. A Szíriusz égett s a végtelenséget yégig teleszórták titkos figurák, És úszott a hold, a néma, a holt, Dávid hegedült s figyelt a világ... Holddal szemközt ne vizelj, mert a tápaiak szerint fölszálkásodik a körmödnél az ujjad, hólyag nő a nyelveden. Másként: baj éri az embert. Ha két holdat látunk : háború lesz. Ha a Hold visszaesik, a szőregiek szerint feje69 Péter Lászlóné gyűjtése : Diószegi 222. 70 EA.2810. 71 Juhász Gy., Késő szüret. Bp. 1918,94. 72 Terescsényi Gy., Dávid hegedűje. Szeged 1922, 44. Vö. még Scheiber S., Mikszáth Kálmán és a keleti folklore. Bp. 1949,65. 444