Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

NÉPI KOZMOGÓNIA, TERMÉSZETISMERET A természet, nagy természet, vagyis a természeti világ, világegyetem a tételes vallás mellett archaikus tisztelettel, megilletődéssel tölti el a szegedi táj emberét is, amint ez szólásaiban, hasonlataiban, szimbólumaiban, mondáiban és mesei világképében is kifejezésre jut. Jellemző, hogy öregek szintén a természet szóval illetik a férfi spermáját is.

1 Ebben valahogyan a létnek a természettel való naiv-költői azonosítása, összefüggése csillan meg. A természet világáról való szegedi hagyomány bemutatása előtt föltétlenül szükséges a kozmogónikus, tehát a világ keletkezéséhez, az ember teremtéséhez kapcsolódó naiv mondákról is szólunk. Népünk kozmogónikus hiedelemvilága több rétegből: archaikus, biblikus és népszerű természettudományos képzetekből tevődött össze. Az archaikus elemek főleg mesében, kisebb részben mondáiban bukkannak elénk. A VILÁG ÉS EMBER TEREMTÉSE A Biblia világteremtésről szóló előadása népünkhöz részben a szószéken, iskolán, részben az apokrifok és bogomil képzetek élőszavas szűrőjén jutott el. Az Ószövetség szűkszavú történeteit kevesellették, ezért már a legrégibb időktől fogva átszőtték mesei szálakkal, folklorizálták. Másfelől nehezen fért az egyszerű nép fejébe, hogy miért van a világban annyi rossz, amikor a Biblia Istene jó és mindenható. Erre egyes szekták, főleg a manicheusok, majd a középkor folyamán hazánkba is behatoló bogomilok azt válaszolták, hogy Isten tiszta szellem lévén, nem teremthette az anyagi világot, amely az ő megítélésük szerint a szellemi szféránál alacsonyabb létsíkon foglal helyet. így érthető tehát, hogy a szegedi, bogomil hatásokkal is átszíneződött kozmogónikus hagyomány szerint a világteremtésben az ördög, sátán is részt vett. Ezek a képzetek, amelyeket Kálmány Lajosnak igazán az utolsó órákban sikerült összegyűjteni,

2 nyilvánvalóan még a középkori folklórban gyökereznek. Lássunk először is egy teljesebb előadást. Strausz Adolf bogomil ihletésű bolgár mondája szerint

3 kezdetben még sem föld nem volt, sem ember. Mindenütt vizek, Isten és a Sátán még együttélt egymással. Egyszer azt mondta Isten : teremtsünk embert és földet. Igen — felelte a sátán — de honnan vegyünk földet? A víz alatt van a 1 így a boszorkánypörök ben, Koncz Sára vallomásában is. 1728. Számtalanszor közösködött az ördöggel. Szintén olyan magva van neki, mint a világi embernek, de még attul teherbe nem esett. ..Az természet szintén így elmegy az gonosztul, mindazfatenstul. {Reizner IV, 400.) 2 Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban. Szeged 1893, 9. Keleti párhuzamok: Munkácsi В., A szegedvidéki magyar világteremtési regék változatai. Ethn. 1894,264. 8 Strausz A., Bolgár néphit. Budapest 1897, 5. 429