Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
szony rátette egyik kezét a kelésre, a másikkal pedig késsel megásta a földet. Ezután két ujja közé földet fogott, és megkerekítette a kelevényt, miközben a Miatyánkot addig elmondotta : azonképpen itt a földön is. Utána a földet a gödröcskébe borította. Ezt háromszor megismételte. Végül így imádkozott: Atyaisten oszlassa, Fiúisten oszlassa, Szentlélök Isten semmivé tögye. A szertartás végeztével az asszony keresztet vetett, de nem a betegre, hanem magára. 47 Kálmány följegyzése szerint 48 a beteg gyereket úgy is gyógyították, hogy a ház négy sarkáról keresztben meszet kapartak, és a fürösztővizébe tették. Más eljárással a háztető négy sarkából húztak nádat, és a gyerek feje alá tették. Ezt a gyakorlatot az a szakrális hiedelem magyarázza, hogy a hívő ember imádságára a ház négy sarkát négy angyal, más forrás szerint a négy evangélista őrzi. Ha a tápai gyereknek a füle folyt, a keresztanyja szótlan* 9 pertlit akasztott a nyakába, a bokájára pegig tanált madzagot. Ha a magzat soványka, de betegnek nem beteg, azt mondták régebben, hogy a rosszak, Szépasszonyok éviitek a húsát. Ilyenkor a tápai gyereket főzték. A szabadkémény alatt az édesanyja egy másik asszonnyal^ gőzre tartotta. Az egyik kérdezte : mit csinálsz? A másik : főzök. Mit? Csontra húst. így aztán a gyerek erősödni kezdett. 50 Ha a tápai gyereket az édesanyja először viszi valahova, adnak neki piros almát, de leginkább egy tojást, amelyik szép, nem szeplős. Ezzel kerekítik meg az arcát: ilyen szép lögyé, ilyen fehér lögyé, ilyen kerek lögyé mint ez a tojás! A tojást óvatosan beletették a kicsi fürösztővizébe, hogy össze ne törjön. Majd szárazra törölték és az első koldusnak adták oda. Amikor Sövényházán először viszik valahova az újszülöttet, a vendéglátók már fölkészülnek a fogadásra. A gazdasszony egy szép cipóval megkerekíti a gyerek arcát, miközben ezt mondja: ilyen szép lögyé, ilyen jó lögyé, mint ez a cipó! A cipót később koldusnak ajándékozták. A gyerek egy tojást is kap, amelyet édesanyja otthon megfőz, és egy morzsányit magzata szájába tesz belőle, hogy minél hamarabb megtanuljon beszélni, az az eredeti megfontolással az Urat dicsérni. Nézetünk szerint a tojás is, cipó is a hajdani húsvéti eulógia, vagyis megszentelt eledel megkopott maradványa, illetőleg alkalmazása. Az anyatej, archaikus-szakrális nevén Mária teje, Boldogasszony teje belekerült a példabeszédbe is: édös mint az anyatej, azaz nagyon finom, jóízű. Az anyatejet Kálmány szajáni följegyzése szerint 51 szem- és arcfájós gyerekre ráfejte az anyja. Régebben kifejve eltették, és ha a kicsinek később fájt a szeme, ezzel szokták megkenni. A szúnyoghálóra valamikor azért fejtek belőle, hogy a boszorkányokat távoltartsa. Ha a gyerek szemébe valami beleesett, a szőregi és terjáni gyerek a szempilláját rázva ezt mondogatta: mi esött a szömömbe, Boldogasszony tejibe? Isten látta, vögye ki. Másként: Isten nyila beleesött, Boldogasszony teje mossa ki belüle! 52. Tápén : Giz-gaz esött a szömöbe, Boldogasszony teje mossa ki belüle. 53 Kálmány helyesen jegyzi meg, hogy a Boldogasszony teje eredetileg nem a gyerekágyasé, hanem „ősvallásunk istenasszonyáé" volt. Idéz egy szemre imádkozást is, 54 47 Győrffy Györgyné gyűjtése. 48 Kálmány II, 108. 48 A szótlan itt azt jelenti, hogy szándékát senkivel nem közli és művelet közben nem szól senkinek. 60 Grynaeus Tamás gyűjtése. sí £д 2853 52 Kálmány III. 90. 58 Győrffy Györgyné gyűjtése. 54 Boldogasszony 24. 40
