Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Vót nekik ëgy hasas lovuk. A lány kihasította a hasát, kivötte belüle a csikót, mögfőzte, mögsütötte. Vágott ëgy nagy hantot, ezt fővitte az udvaron ëgy fára, föl az ágak közé. Ű maga a hant alá űlt, ott övött a csikóhúsbú. Újra emönt a bíróhon, ott aztán föladta a kilenc úrnak a kérdést : Öttem süttet, főttet, világra nem szülöttet, fődön fölül fa tetejibe, főd alatt. Tanálgatták mind a kilencen, de nem gyüttek rá, hogy mit övött a lány. így aztán a legény kiszabadult. 46 Ëgy embört elítéltek, — szól a magyarszentmártoni kérdés. — Kű közé rakták, hogy majd ott möghal. De a lánya eggyetértött a kűmívessel, hogy hagyjon annyi helyet, ahun mögszoptati az apját. A lány amőre csak mönt, mindönütt hajtogatta : az apámnak anyja lőttem, sirat engöm a fiam : az anyámnak az ura. Kérdözték az urak: hogy mondhat olyat, hogy az apjának anyja lőtt? Aszonta a lány, mögmondja, ha az apját kieresztik a börtönbű. Mikó kieresztötték, mögfejtötte : az apjának anyja lőtt, mer szoptatta, mikor a kű között vót. Az apja mög a fia lőtt, de az apja az ű anyjának ura is vót. 47 „Dohányfűzéskor —• írja 48 kisiratosi hagyományként Kovács Ferenc — mindenki örül egy-egy nehezebb találós kérdés megfejtésének. Ha viszont senki sem tudja kitalálni, megtörtént, hogy a kérdező csak bizonyos ellenértékért hajlandó a megfejtést elárulni. Ez az oka, hogy a faluban megfejtetlen találós kérdések is élnek. Például Tóth Mari néni mondja, hogy fiatal korában, az 1910-es években adta föl egy legény dohányfűzés közben az alábbi találós kérdést : Lovagolni kurta farkún, paripa körme tetején, Akit nem bír mög a háta, járjon a fejin. Amott űl ëgy sárgarigó ëgy letörött ágon, Fejtsétök mög, ha tudósok vagytok a világon. A legény rövidesen katonának ment, a háborúban meghalt, s kérdése a mai napig megfejtetlen maradt." „A leírók közé soroztuk — folytatja Kálmány — azokat is, melyekben a tárgy jellemző vonásait látjuk egymás mellé állítva, leírva. Ezek már sokkal könnyebbek a megelőzőknél, mivel a képes beszéddel nem kell bajlódnunk, csak oly tárgyat kell keresnünk, melyre a vonások ráillenek. Ilyen a mög is sütik, mög is főzik, még se öszik mög? Hurkának a cövekje. Hun szokás mögszegni a kinyeret? Ahol van. Három hótbú'égy elevent hogy csinálnak? Könnyen: a három halott az acél, kova, tapló és az eleven a szikra. 49 Sokkal egyszerűbbek és könnyebb megfejtésűek a tárgyat elmondok, melyek a feleletet a kérdésben a hangzók rövidítésével, elsietésével adják meg. Tónaludátusz: Tón a lúd átúsz. Juális ménis, sikuton poris: juh áll is, mén is, sík úton por is... Ezeknél a tárgyra nem is kell gondolnunk, csak a kérdés hangzására vigyáznunk. Ebbe a csoportba osztottuk be azokat a tanálgatásokat is, melyekben a megfejtésnél nem az egész kérdésre, csak egy szóra kell gondolnunk, mert ezen fordul meg a kérdés. Ezeket szón fordulóknak nevezhetjük. Mé csinálták ezt a templomot? Pénzért. Mit csinál az Úristen, mikor az eső esik? Sarat." Föltűnő, bár természetes, hogy találós kérdéseink között sok bibliai tárgyú akad. Ez nyilvánvalóan az alsóvárosi barátok hatására utal, akik kéregetés idején az ajándékot szívesen viszonozták egy-egy találós kérdéssel. A katekizmusnak e tréfás formáját, a baráthumornak jellegzetes megnyilatkozását a hívek is szívesen vésték emlékezetükbe: Hány nap múlt el azóta, hogy Ádám mög Eva a paradicsomban vót? Hét, mert egyik hét nap elmúlik, jön a másik. Hun nem vót még az Úristen? Az utolsó 46 Szép változata Borbély Mihály ajkáról. Hagyományok II. 156. Töredékes Kálmány I., 163. 47 Hagyományok 10 2.7. 48 Iratosi kertek alatt 11. 49 Ezekre leginkább régi lakodalmakban, a násznagy és vőfély közötti versengésnél került sor. Ott idézünk bővebben is belőlük. Jelentős olvasmányieredetű forrásuk a „Szent Hilárus," Boa Péter műve. Vő. még Kálmány I., 161. 422
