Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Varga mögmari, Pálinkát üvegbe dűti, Sövény mögsózi, Sirovica sír. És így szedték a gyerekek egyik utca nevét a másik után a mellé mondott szóval rímbe. Csak arra vigyáztak, hogy a név a mellé mondandó szóval rímeljen, és kivált az új lakosokat olyanoknak ne mondja, amilyenek nem... E néhány sorból látjuk, hogy a gyermekek elő- és utórimezesre törekszenek, s leginkább a névszót veszik figyelembe, ahhoz mérten faragják a rímet és a legritkább esetben vannak tekintettel a személy tulajdonságaira." TALÁLÓS MESE ~ TANÁLÓSKÉRDÉS. Ilyen fajtájú nyelvi játékból számos érdekes, ötletes él a szegedi nép körében is, amely tudvalevőleg éles megfigyelésnek költői formába rejtése, valamely tárgynak körülírása, hasonlóság keresése elütő dolgok és fogalmak között. „A népköltés legtöbb ága — fejtegeti

45 Kálmány — inkább kedvtelőül, mint észfejlesztőül szolgál a népnek. Az észfejlesztők között első helyet a tanálgatós mesék foglalják el. Kötekedő kedvből adják föl ugyan, de megfejtésökkel sokszor ugyancsak foglalkoztatják az észt. Felosztásunkat követve nehezeknek a tárgyat leírókat kell neveznünk. Leírónak mondjuk azokat, amelyek a tárgyat képekben írják le, és ezek a legnehezebbek. Ilyen a következő : Elü mögyön nédula, Keze-lába korcsolya, Ozőr maga, szőr nadrágja, Szilágyi bárson szakálla? Itt a kecske ember képében van elénk állítva: van neki keze, lába, nadrágja... Más példa: Parton hó, völgybe víz, rúzsa nem virít, harminckét testvér nincs eggyütt? Az öregember haja, szeme, arca, foga. A mi alsóvárosi gyűjtésünkből : Úton mén a tipe-topa, Hátán van a gile-gonya. Szöme négy, füle négy, Körme pedig huszonnégy. (Juhász a szamáron) Fölültem a zörgőkére, Emöntem a morgókára. Vöttem lukaskát, Beletettem a vöröskét. Odamönt a szőröske, Úgy mögvágtam a lapáttal, Belefordult a pernyébe. (Fölült a kocsira, elment a piacra, vett fazekat, húst tett bele, odament a macska, ez aztán kikapott). Ehhez a típushoz idézünk még Alsóvárosról, Kéri Julis ajkáról, majd Magyarszentmártonból, végül Kisíratosról egy-egy jellegzetes prózai példát : Êccor ëgy lánynak a testvérjit befogták rabnak. Mindég járt a bíró nyakára, hogy engedjék ki, mert a testvére nékű nem élhet, nincsen senkije se. Aszonták neki, hogy kieresztik, ha olyan kérdést tud kilenc úrnak tönni, hogy nem tanálják ki. Na jó van, evvel émönt haza. 46 Kálmány Ш,Ъи. 421