Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Ez is boszorkányművelet volt. 1728: Megcsalták őt a boszorkányok, a fejét megmosták és azután mintegy megbolondult és úgy adta magát közikben

25 Ha elakad a szavunk, ma már egész gyanútlanul mondjuk: mintha mögkötötték vóna a nyelvemet. Eszünkbe sem jut, hogy valamikor ez is tétemény volt.

26 1728. Ha az ördögök le nem kötötték volna az nyelvét, mint elsőben, midőn bíró úr házánál volt, kimondotta vóna.

27 Szájról is: 1728. Az száját úgy megkötötték, hogy nem is szólhatott tegnap, mikor föröszteni vitték.

29. Nyilvánvalóan ennek a képzetkörnek a fejleménye : fő van vágva a nyelve, azaz őszintén, sőt gorombán megmondja az igazat. Ha valaki rossz fát tett a tűzre, kimutatja a foga fehérjét, arra öregek manapság is ezt mondják: kigyugta a zászlót. 1728: Bemenvén hozzája Kerela (boszorkány), a zászlóval által ütötte a fátenst s az gerendába függesztette és kényszerítették, hogy álljon közikbeP Régi alsóvárosi hiedelem szerint a boszorkányok házán piros zászló leng, de ezt csak a beavatott, a bűbájos látja meg. Más magyarázat szerint: a boszorkányok csak akkor szokták kidugni házukra a piros zászlót, ha hasonló bűbájos közeledik feléjük. Kálmány magyarszentmihályiaktól halottá,

30 hogy amikor a boszorkányok összejönnek, akkor mulatoznak, dorbézolnak. Van fejedelmük is. Az öreg Varga beszélte, hogy amikor ő még legény volt, kileste őket. Úgy tizenegy óra után ment haza éjszaka. Levetette a gatyáját, keresztülbújt rajta, vagyis az egyik gatyaszáron. Meglátta minden házon a piros zászlót, ahol boszorkány volt. Talán még a hajdani boszorkányképzetekkel is összefögg a bakja van valaminek, vagyis bővében van, amikor mások szűkölködnek. Bakja vót a vasárban a marhának. Gyere, ott van a bakja a szép szöllőnek. A szokatlan bőséget mintha a kecskebak képében ugrándozó, fajtalankodó ördög varázsolná oda. A szólás jelentése napjainkra természetesen már megszelídült. Világos, hogy más, egyébként köznyelvivé vált szólások előzményei a szegedi boszorkánypörök anyagában is megtalálhatók. Ezeknek számbavételét részben már Kertész Manó elvégezte. Ilyenek : mögköti magát, vagyis csökönyössé válik, nem áll kötélnek. Újabb tápai változatban: mögköti magát, mint a némöt ló. Ráköti magát: ráerőszakolja magát, főleg a lány a legényre. Bűbájoló lánypraktikákat máig emlegetnek. Aki önzetlen fáradságáért, derekas munkájáért csekélységet kap viszonzásul, méltatlan ellenszolgáltatásban részesül, arra Szegeden azt mondják, hogy kigyugták a szömit. Alakváltozata : kitürülték a szömit. A szólás azonban valamikor félelmetes téteményt rejtegethetett, amelynek jellege a szövegekből nem állapítható meg pontosan. A bűbájosok talán megvakították, talán elkápráztatták áldozataikat. 1728. Kerela mondotta, hogy dugják ki Csamangó János fiának szemét, de afátens nem engedte, hanem erejét vették el. Dohár Katinak is a szemét kidugták Kökénynével.

31 Bár a szegedi boszorkánypörökben nem fordul elő, mégis ebből a képzetkörből sarjadt a Dugonics közölte 'ármánykodik, bűvös erővel odavonz' jelentésű szólás: főzi a kapcát.

32 Ennek a szólásnak országszerte ismert rokonsága van. Ide tartozik ez is: odamosták a lábát, vagyis bűbájos praktikával odaédesgették a házasulandó 25 Reizner IV, 398. 26 A kötéshez fűződő szólások országszerte gazdag változatokban ismeretesek. Kertész M., Szólásmondások. Budapest 1922,77. 27 Reizner IV, 395. 28 Reizner IV, 382. 29 Reizner IV, 416. 30 Gyermekijesztők 3. 31 Reizner IV, 412. 32 Etelka 1,438. 27 Évkönyv 417