Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

felelt. Úgy tett, mintha nem hallotta volna. 1744: Az lányod Lantos Margit kocsonynyája.

17 Szele: oka, bajszerzője valaminek, ilyenféle kifejezésekben: az én káromnak is ű a szele. A levegőben repülő boszorkány forgószélet, pusztító vihart támaszt, és szele nyomán baj, kár keletkezik. 1728: Esztendeje pünkösd tájban egy nagy forgószél támadván, abban levő boszorkányok pofon ütötték afatenst. Az időtül fogvást a szemevilágától megfosztatott.

18 Idetartozik még a névmágiás eredetű Szépasszony szele kifejezés is, amely nem más, mint szélhűdés. Ismeretes, hogy a szépasszony szó a boszorkányt helyettesíti. Egy kübekházi, Kálmány följegyezte hiedelem szerint Szépasszony szele érte azt az embert, akinek a fele félrehúzódik.

19 Ebből a képzetkörből az ország többi részéről is ismerünk példákat. Érdemes még ehhez hozzáfűznünk, hogy szőregi hagyomány szerint a boszorkányok nappal forgószélben járnak.

20 Ha szél támad, beleülnek. Ugy lehet őket meglátni, ha szitába visszájáról nézünk bele. A szitával, az egykori sámándob paraszti utódával való bűbájolást idézi a szegedi népnyelvben is : átlát a szitán, vagyis mesterkedéssel, furfanggal nem lehet megtéveszteni. Nyilván a Szépasszony szele képzetköréből sarjadt a nagy családi pörpatvart jelentő szólás is: nagy forgószél vót náluk. A rosszindulatú, komisz, összeférhetetlen ember kutyazsírra kenyekszik, kutyazsírrá van mögkenyeködve. A kutyazsír a szegedi boszorkánypörökben emlegetett bűvös szer. 1728: A zsír ott állott a hordó alatt, ha azzal megkente...mindjárt lóvá lett. Azt lózsírbul, kutyacsontbul, zsírbul csinálták. Elevenbül is kivették.

21 A szólás alakés jelentésváltozata a fösvény, hamis embert jellemzi : kutyahajjá van mögkenyekedve. Kopott változata: mindön hájjá mög van kenve, vagyis furfangos. Fösvény: kutyazsírrá van mögkenve a bugyellárissa. A harmatot elveri előle: megelőz valakit a haszonszerzésben, lány szüzességének elvételében. A mai szólás csak a boszorkányhiedelmekből érthető meg. A bűbájosok más földjén Szent György éjszakáján harmatot húztak, hogy a föld hasznát, továbbá a termését megevő tehén tejét megszerezzék e praktikával maguknak. 1728: Szőlőkben és búzákban lepedővel szedték a harmatot és kifacsarták, korsóba szedték.

22. Öregek a bűbájosok harmathúzását máig emlegetik. Az olyan emberre, akinek föltűnően sok tejet ad a tehene, azt mondják : tán még a kútágast is mögfeji. A ma már tréfássá enyhült szólásnak valamikor félelmetesebb volt a képzetháttere. A boszorkányok ugyanis a néphit szerint meg tudták a kútágast, a tejesedényeket tartó ágasfát, ujjast, azaz kabátfélét is fejni, és ezzel más tehenének hasznát maguknak megszerezni. 1728: Az ujjast is megfejték, megfúrták.

23 Bűbájosok vitték el a tejét: mögszopták a tehenet, vagyis elapadt. Aki esztelenül dúl, pusztít, tönkretesz mindent, ami útjába akad, arra ezt szokták mondani : nem nyőlfü a nyomába. Ez is valamikor a boszorkányok rontó tudományához tartozott. 1728: Ahol Rózsa Dániel, Borbála és a fatens leült, ottan nem nyől fű.

2i Megronthatták, megbűvölhették a füveket is. Ennek szólásbeli nyoma: jó fűre hágott, vagyis dorbézolt, szabadlányokkal mulatott. Akit dorgálásban részesítünk, keményen megintünk, annak mögmossuk a fejit. 17 Reizner IN, 531. 18 Reizner

IV, 432. 19 Gyermekijesztők 17. 20 Kálmány 11,220. 21 Reizner IN, 419. 22 Reizner IV, 317. Ehhez utalunk Szent György napjának hagyományvilágára is. Vö. Tombácz János meséi 614. 23 Reizner IV, 402. u Reizner IV, 416. 416