Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A kuruc embör makacs, szigorú, nem enged a maga igazából. A veszedelmes,. Ínséges időszaknak máig kurucvilág a neve. A több évszázados Habsburg-uralom, amelyet Bécs mintegy összefoglalóan jelképez, népünk szóláshagyományaiban is nyomot hagyott, Már Dugonics följegyezte : sokat végeznek Bécsben, de elrontják az égben. A mai népnyelvben : évégzik Bécsbe, érontik az égbe, vagyis a földi hatalmasok népnyomorító szándékaikkal sokszor szégyent vallanak. Számos mondai hátterű szólás él a boszorkányvilág, továbbá a bűbájos hiedelmek, babonák köréből még a mai népnyelvben is. Eredeti jelentésük sokszor már elhomályosult, de titokzatos, mágikus gyökérzetüket érezni. Szerencsénkre a szegedi boszorkánypörök (1728) forrásanyaga lehetővé teszi, hogy legalább két évszázadot áttekinthessünk. A vádlottak vallomásai, nyelvi megnyilatkozásai és a mai szegedi köznyelv szólásai, hiedelemháttere között sok meglepő hasonlatosságot, sőt egyezést találunk. Egészen ősi képzetvilágban gyökerezhet az öszik-iszik rúla, tápai változatában öszik-rág (valakit) szólás: mindig a nyelvén hordoz, elrágalmaz, végső fokon tehát megrontani törekszik. Ehhez Fokos Dávid meglepő votják és vogul párhuzamokat idéz.

33 Egyik votják ráolvasás ezt mondja: „Ha izzó kövön, izzó vason keresztül birok menni... ellenséges, vészt hozó szellem: akkor ehesd meg, ihasd meg ezt az embert." Egy másik: „Amidőn a tejutat táncolva, taposva rajta... teljesen megetted megittad... akkor edd meg, idd meg ezt az embert." Ide tartozik a szegedi boszorkánypörökben előforduló mögösz: boszorkány tudománnyal elpusztít. 1731. Ez (kislány) nem csak meg van rontva, hanem meg is van éve. Ha előbb hívtatok volna, segíthettem volna rajtaM Manapság is arra az anyára, aki méhének magzatját elvéteti,, elemészti, Tápén ezt mondják: mögötte a gyerökit. Az önző, csak magára költő, mással nem törődő ember tápai szójárás szerint mindönt a maga hasára kény. Ez még talán a bálványra kent pogány ételáldozat emlékképe. Nyilván összefügg vele, amit annak mondanak, aki kínálásra vonakodik enni : ögyé, vagy a hasadra kötöm! A boszorkánypörökben is előforduló praktikák értelme századunkra természetesen már jórészt megszelidült, illetőleg módosult. A nyakán van, nem tudja lerázni a nyakárul szólás akkor használatos, ha kellemetlen, rosszkor jövő vendégről van szó, akinek jelenlétéhez még jó képet is kell vágni. A boszorkányhit szerint a bűbájos ráül alvó áldozatának nyakára, és vagy a vérét szívja, vagy pedig megnyergeli és ellovagol rajta a Szent Gellért hegyére. 1731. Karácsony előtt cir citer három héttel afatens fiát az boszorkányok megnyomták hétszer hol holló, hol disznó, kutya és más képekben.

15 Itt nyilván lidércnyomásos álomról van szó, amely ellen még századunk elején is Alsóvároson úgy védekeztek, hogy fokhagymakoszorút akasztottak éjszakára a rosszul alvó nyakára. Kocsonnyája: áldozata valakinek. Ma is mondják: ez a gyerök is az apja kocsonynyája, mindég ütötte-verte az ártatlant. A boszorkányok a pörök anyaga, de a néphit szerint is áldozataikat beteggé nyomoríthatták, idegzetüket annyira tönkretehették, hogy úgy reszkettek, mint a kocsonya. Egy Kokainé nevű javasasszony 1737-ben úgy megrontotta Balogh Jánosné gyermekét, hogy belehalt. A kisfiú torára jövő Kokainénak Balogh Jánosné ezt mondotta: jüttél kocsonnyádra?

16 Kokainé semmit sem 13 Fokos D., Eszik-iszik róla Nyr. 1940,26. 14 Reizner IV, 487. 15 Reizner IV

,469. 16 CsajkásB., 13. 415