Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

HAGYOMÁNYOS FORMAI-TARTALMI SAJÁTOSSÁGOK A köznapi beszéd színezése NYELVI FORMULÁK. Térjünk azonban vissza a szegedi népnyelv törzsökös világába. Ha a nyelv a közösség szellemi teremtménye, alkotása, fokozottan áll ez a nép nyelvére. Ennek egyik jellegzetes vonása, hogy bizonyos normákat és formákat kötelezően előír az egyén számára. Ezeknek a formuláknak megfelelő alkalommal való kimondása öntudatlanul is kötelező, eltérő fogalmazásnak helye nincs» elmulasztása pedig a paraszti illendőség sérelme volna. így a házba érkező vendég és a házbeliek között a beköszönés után a következő párbeszéd hangzik el : — Hogy vannak? — Köszönjük kérdésit, mögvagyunk. No, üljön le! — Nem fáradtam el! — Nemcsak az ül le, aki éfáradt. — Kérdözzék mán, mé gyüttem! — Majd mögmondod, ha akarod. A hogy vagy? udvariassági kérdésre, különösen utcai találkozás alkalmával tisztességadás, kedv, hangulat szerint változatos felelet járja: Mögvagyok. Köszönöm kérdésit. Tudja a jó Isten, minek kérködjek vele. Sehogy se, hála Istennek. Jobban is lőhetnék. Ëhogyë. Csak vagyok. Még egy kicsikét. Mint a többi gróf. Mint a szőgény grófok a gazdag városba. Virágjába, mint a rohadt tök. Mint hal a szatyorba. Össze-vissza, mint a hetipiac. Mögvagyok a többi közt. Amikor valaki tovább már nem ér rá és menni akar, akkor efféle szólásokkal marasztalják : hónap is nap lösz, a gyüvő hétbül egy nap se múlt, nem hajt a török. Bizalmasabb közlésnél e közbeszúrt szavakkal kérik a titoktartást: embörségöd előtt mondom. A táplálkozási illendőség nyelvi formularendszeréről ott emlékezünk meg. A köszönés szokott, olykor már elmúlóban lévő formulái : jó röggelt, jó napot, jó éccakát. Változatok: pálinkás jó röggelt, szöröncsés jó napot, nyugodalmas jó éccakát. Öregek hozzáteszik: aggyon Isten. A fiatalok már: kévánok. Régies formák: dicsértessék a Jézus, sék a Jézus, dicsértessék, amihez megtisztelésül hozzáteszik a napszaknak megfelelő köszönést. Az elköszönés, búcsúzás formái : Isten áldjon mög, Isten hozzátok Újabban már: viszontlátásra. A fiatalabb az idősebbnek, a fehérnép a már kissé idősebb férfinak, járókelő a ház előtt álldogálónak, ülőnek előre köteles volt köszönni. Ez utóbbi esetben azonban az idősebb köszönés helyett efféleképpen kérdez oda: mögálltá? Mögültetök? Mire végződ? Ritkábban : lőhet-e? A köszönés falun, tanyán máig kötelező. Megilleti az idősebb idegent is. Algyőn még nem régen is megrángatta a fülét annak a felnőtt fiatalnak is az idősebb, aki elmulasztotta a köszönést. A gyereket régebben arra szoktatták, hogy minden járókelőnek előre köszönjön : 412