Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
A CSECSEMŐ HAJDANI GONDOZÁSA A keresztelő, csök, Boldogasszony pohara ünnepélyes-kultikus szertartásai, áldomásai után kissé elcsöndesedik a ház. Következnek a hétköznapok, amelyeknek legnagyobb gondja régebben — orvosi segítség, illetőleg ellenőrzés híján — a gyermek egészsége, sőt életben tartása volt. Szó esett már az angyalról, akit a Boldogasszony külön állít a gyerek oltalmára, a gonoszok távoltartására. Ehhez kapcsolódó hiedelem, hogy amikor a kicsi álmában nevet, mosolyog, akkor a szőr égiek szerint az angyalával játszik. 44 A tápaiak így mondják: látja az őrzőangyalát, beszélget vele. Ezért mondja Tápén a felnőtt is, ha kérdezik tőle, hogy miért mosolyog, elárulni azonban nem akarja: láttam az őrzőangyalomat. Nem szabad félesztendős koráig tükörben mutogatni, mert akkor az angyal elfordul tőle. Ha ébren van és az ujjára néz — vélik a szőregiek — az arany almával, a Kis Jézus arany almájával játszik. Ezt a Boldogasszony, Mária adja a kezébe. Ószentivániaktól hallotta Kálmány, hogy amíg a tükörbe nem mutatják a gyereket fogzás előtt, addig az arany almával játszik amelyet angyal mutogat neki. „Az angyal — mondja Kálmány — almát, másként szeretetét mutogatja a kis gyereknek, mire ez nevet, mintegy örül." Ha a gyerek kiesik az ágyból, bölcsőből, nem üti meg magát, mert a Boldogasszony kötője, Mária kötője felfogja. Mint a tápaiak mondogatják: még tiszta a lelke. Szőregiek szerint ilyenkor az angyalok tartanak párnát alája. A modern gyermekgyógyászat kibontakozása és általánossá válása előtt orvostalan népünk körében is nagy volt a gyermekhalandóság. Bár azzal vigasztalták magukat, hogy az elhalt, ártatlan gyermekekből a család védőangyalai, pártfogói lesznek, mégis a maguk módján mindent elkövettek a gyönge, magatehetetlen gyermek életének megmentéséért. E gyógyítási módokat olykor ésszerűnek tetsző megfigyelések, legtöbbször azonban mágikus, gonoszűző eljárások jellemezték. Bár népünk hagyományos orvosló gyakorlatáról külön fejezetben is szólunk, mégis úgy gondoljuk, hogy a gyönge, öntudatra nem ébredt gyermek egészségének hagyományos, mágikus elemekben különösen gazdag gondozásáról itt okosabb megemlékeznünk. Az anya és gyermeke életét, egészségét szolgálták mindjárt azok a hagyományok, amelyek a látogató asszonynép magatartását írták elő. Kálmány szőregi följegyzése szerint az először szülő asszony ágyához szalmasöprűt állítottak, amellyel szemverés ellen a bejövőnek meg kellett a gyermeket legyintenie. A látogató tápai asszony az újszülöttet meg szokta köpködni e szavakkal: pú, pü, nagyra nyőljl Ha tisztulása van, akkor az inge aljával megfogja a kicsi orrát, mert különben kisebesedne. Más hagyomány szerint először a maga, majd a gyerekágyas orrát szokta megfogni, miközben odaszólt a kicsinek: én is olyan vagyok, mint anyádl Ezzel a tisztulásra célzott. Ha nem tesz így, akkor keresztgyermeke bőrén ótvar támad. Ezt régebben a vérzéses ruha áztató levében mosták le róla. Az ótvart egyébként összemetélt, vajban pirított bodzahánccsal, tejföllel is kenegették. 48 Boldogasszony 18. Grynaeus nyomán. 38
