Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

megtörtént. Templomba menet nem szabad csúnyaságba lépni. A kicsi dunnájába pénzt rejtenek. Ezt a templomi perselybe dobják. A fiúgyermeken: szalagján, térítőjén mindig van valami kék, a lányén meg rózsaszín. Régebben a nemek között úgy tettek különbséget, hogy a térítőül szolgáló selyemkendőt Tápén a fiúra négyrét, a lányra pedig háromsarokra borították. A gyereket a keresztanyja, és általában a bábaasszony viszi a templomba. Tápén vigyáznak arra, hogy ekkor a keresztanyán ne legyen tisztulás, különben a kicsi kisebesednék. Ilyenkor az asszonyon lévő inget ki kell mosni és ennek a levében kell a magzatot megfüröszteni. Arra a féketőre, amelyben a gyereket keresztelik, nagyon kell vigyázni; ha elvész, akkor — Kálmány hallomása szerint — a gyerek elpusztul. A kiszombori lánygyermek fejét, kereszteléskor — az oltárt háromszor megkerülve — az oltárkőhöz érintik, hogy magyarázatuk szerint majd híresebb legyen. Az eredeti szándék szerint nyilván annak a szentnek ajánlották oltalmába, akinek ereklyéjét az oltárkő rejtegeti. Zákányszéken a gonosz távoltartása céljából a keresztelőre vitt újszülött pólyájába régebben kaszahegyet, lópatkót tettek. Varga János írja,

35 hogy a keresztelőre Fölsővároson szépen felöltöztették, fölpántlikázták a gyereket. Az ő idejében a fiúval a keresztapa, a lánnyal meg a keresztanya ment a templomba. Előbb azonban az ajtó mögé három marék korpát kellett szórni, a kendőrojtból pedig három szálat a pitarajtótól az utcaajtóig a Szentháromság nevében elejteni, hogy a gonosz a gyerekágyasnak ne ártson. Szívósan élő hagyomány, hogy az anyán és magzatán a rosszak csak addig tudnak erőtvenní, amíg a gyerek pogány, azaz kereszteletlen. Amíg magzata a keresztelőn van, a tápai, sövényházi anyának le kell jönnie az ágyából és pár lépést tennie, hogy gyereke hamarabb járjon. A gyerek helyére ilyenkor sulykot, Algyőn betakargatott macskát tesznek. Másodlagos magyarázat szerint, hogy jó alvó legyen. Az anyának helyére a kicsit nem szabad fektetni, mert meghal.

36 Tápén a rosszul alvó, éjszaka sikítozó gyerekre ezt mondják : biztosan nem tötték oda a helyire a sulykot! A keresztelőről hazatérve, háromszor mondják : pogányt vittünk, körösztény bárányt, hívő galambot hoztunk! Szemverés ellen olykor meg is köpködik. Ha a megkeresztelt lánygyereket véletlenül az apja veszi el a bábaasszony kezéből, akkor a következő szülött fiú lesz. Amikor Tápén a gyereket a keresztelőről hazahozzák, a földre terítőt tesznek. A kicsit körülszórják cukorral, aprópénzzel, amelyet a jelenlevő idősebb gyerekek gyorsan felkapkodnak. Onnan veszik föl, rendesen az édesapja. A lánygyermeket a pad alá is beteszik, hogy még onnan is elvegyék feleségül. Térítőjére cukrot is szórnak, hogy majd olyan kapós legyen, mint a cukor : könnyen férjhez menjen. A tápaiak szerint keresztúton nem jó keresztelőre menni. Amikor a gyereket keresztelni viszik, gyertyát gyújtanak, amely addig ég a szobában, amíg a csökből mindenki haza nem megy. így nem ronthatják meg a gyereket. Kisteleken a keresztszülő e szavakkal teszi le aszóba küszöbére : vittem pogánykát, hoztam báránykát. A kis ünnepeltet régebben el is rejtették valahova. Valaki elkiáltotta magát: Jézus Mária, éveszött a gyerök! Valaki bepólyázott macskát hozott be, bizonyára ezzel cserélték ki a rosszak. Van tréfás sírás, jajgatás. Végre a bába előkeríti a gyereket az ágy, pad alól. Kálmány örökítette meg,

37 hogy a szőregi keresztelőről hazaérkezve, aki először látta meg a kicsit: háromszor rálehelt, hogy soha ne ártson neki a guta szele. Ez is fölemeli, hogy nagyra nőjön. 85 Varga /., A csök. VU. 1875, 185. 36 Boldogasszony 19. 37 Uo. 34