Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

MÁRIA (szept. 12.) nevenapjához nem fűződik hiedelem. A Város múltjában azonban a naphoz kapcsolódó eredeti vallási hagyomány mégis nyomot hagyott. Kicsit messziről kell kezdenünk. Bécset 1683. szeptember 12-én mentette föl Sobieski János lengyel király a fenyegető török ostrom alól. Ezzel kezdetét vette Közép-Európa felszabadulása, a félhold uralmának hanyatlása. Ezt a kor jámbor vallásos felfogása Mária közbenjárásának tulajdonította. A pápa a napot Mária nevének szentelte. Gyorsan kibontakozott Passautól kezdve le egészen Sotin szerémségi falucskának kegyképéig a Mariahilf 'jellegzetes dunavölgyi kultusza, amelynek rövid jellemzése is messzire vezetne bennünket. Elégedjünk itt meg annyival, hogy a Mária-tiszteletnek ezt az új, bajor-osztrák hajtását a német bevándorlók magukkal hozták a XVIII. század folyamán hazánkba is.

295 A szegedi német polgárság jámborságából emelkedett a XVIII. század derekán a Segítő .MöV/ö-kápolna (Maria Hülff Capelle) a mai Hősök kapuja táján. A kápolna a XVIII. század végére elenyészik ugyan, de emlékezetét a szegedi magyarság ajkán a Segítő Boldogasszony út, az árvíz után pedig Boldogasszony sugárút (ma: Április 4 útja) megőrizte.

296 MÁTÉ (szept. 21.) napja, illetőleg hete a régi szegedi nép hagyományvilágában a búzavetés hasznos időszaka volt. KOZMA ÉS DÁMJÁN (szept. 27.) két őskeresztény vértanú. Orvosok voltak. Éppen ezért a szegedi borbély céh, amely tudvalevőleg orvoslással, főleg sebészettel és érvágással is foglalkozott, védőszentjeiként tisztelte őket. A napot a szegedi borbélyok és fodrászok még századunk első felében is megünnepelték. MIHÁLY (szept. 29.) egyházi tanítás szerint a mennyei seregek vezére, aki majd az Utolsó ítélet harsonáját megfújja. Ő az emberi cselekedetek mérlegelője, a halottak másvilági útjának kísérőtársa. Mindezek a mozzanatok a középkor és a régivágású parasztnép tudatában Mihály arkangyal tiszteletét, tekintélyét igen nagyra növelték.

297 Mihály középkori kultuszának emlékezetét a szegedi tájon Szentmihálytelek falunév, továbbá az ő tiszteletére szentelt gótikus tápai templom őrzi. Öreg falubeliek szerint, amikor a kutyafejű tatárok támadták meg a népet és mindenki menekülni próbált, Mihály arkangyal a templom tetejéről megfenyegette kardjával az ellenséget, mire az fejvesztetten elfutott. Temesközbe szakadt népünk is szívesen választotta templomának védőszentjéül Szent Mihályt (Magyarszentmihály, Jázova). Kálmány idejében a jázovai búcsú volt temesközi fiatalságunknak nevezetes ismerkedési alkalma. Kálmány Szajánban jegyezte föl angyalról szólva, de Mihályra értve a következő legendamesét: Az Úristen leküldte szent angyalát, hogy egy ikreket szülő asszony lelkét hozza föl neki. Az angyal elgondolkozott, mi lesz akkor ezekkel az ártatlanokkal, ki viseli gondjukat. Az asszony is könyörgött. Az angyal visszament az Úrhoz, aki szófogadatlanságáért keményen megfeddette. Visszaküldte a földre, hogy huszonegy éven át ott keresse meg kenyerét. Az angyal ember formájában egy öreg paphoz állott be udvarosnak, azaz háziszolgának. A pap nagyon megszerette mert hűségesen szolgált. A huszonegyedik esztendőben a pap vásárba ment vele. Látta ám, hogy egy ember fazekat lopott. Az angyal elmosolyodott, pedig mosolygását, addig senki sem látta. Mentek tovább. Most egy koldussal találkoztak, aki megható szavakkal könyörgött alamizsnáért. A szolga kinevette. A pap csizmát akart vásárolni. Előtte azonban két ittas embert láttak a sátorban mulatozni. 295 Beissel, St., Wallfahrten zu Unserer Lieben Frau in Legende und Geschichte. Freiburg 1913, 100; Schreiber, G., Deutsche Mirakelbücher. Forschungen zur Volkskunde. 31/32. Düsseldorf 1938, 82; Ünnepi Kalendárium II, 272. 296 Cs. Sebestyén К., Szegedi utcák. Szeged 1928; Péter L„ Szeged utcanevei. Szeged 1974, 107. 297 Hagyományvilágáról Ünnepi Kalendárium II, 296. 20 Évkönyv 305