Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A másik oldal közepén Szeged címere, fölötte tizenkét pajzson a magyar birodalomnak és a hajdani tartományoknak, továbbá a római szent birodalomnak címerei is láthatók.

287 ROZÁLIA (szept. 4.) a XVII—

XVIII. században a szegedi nagytáj vallásos népének bennsőséges tisztelt alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő védőszentje. Neve az újabb időkig Rozália, régies alakjában Rúzsália a legkedveltebb szegedi női nevek közé tartozott.

288 Ezzel a szent segítségét is iparkodtak megnyerni, hogy az ő nevének viselőit oltalmazza meg a bajtól, járványos betegségtől.

289 Kápolnája a régi Dömötör-templom előtt, a nagy pestisjárványt követő esztendőben (1739) épült.

290 Valamikor, a múlt században az ünnep vigiliáján a város jámbor népe itt ájtatoskodott, és átvirrasztotta az egész éjszakát. Járványok idején különösen látogatták, így az 1866. és 1872. esztendőkben.

291 A Rozália-kápolna jelentőségére jellemző, hogy amíg — nagyjából szeptember 2—12. között — a szegedi búcsúsok Radnán voltak, addig idehaza minden este ájtatosság volt benne, amelyet itthon maradt énekes asszonyok vezettek. Ez a lelki zarándoklat egyúttal a kápolna búcsúnapjának és az ünnep nyolcadának is időpontja. Ebből következőleg nem lehetetlen, hogy a szegedi Rozália-kultusznak a radnai búcsújárással való összefonódása még az 1709. évi délvidéki nagy pestisjárvány idejében történt, amely Radna jelentőségét igazában megalapozta. Erről más vonatkozásban is szó esik. A kápolna volt színhelye egészen lebontásáig, tehát századunk harmadik évtizedéig, vagyis a mai Dóm tér kiépüléséig a Sarlós-Boldogasszony-napi fodormenta szentelésnek, amelyről már szó volt. A tanyai lelkipásztorkodás kialakulása előtt (1894) a palánki plébániához tartozó tanyavilág halottait kocsin a kápolna elé hozták,

292 a pap itt szentelte be őket, és innen vitték azután a városi temetőbe. KISASSZONY (szept. 8.) napja Mária születésének ünnepe. Jámbor hagyománynak máig hódolva, sok tápai asszony az ünnep hajnalán kimegy a Tisza partjára napköltét várni. Az időt az olvasó és az Úrangyala-koszorú, vagyis 12 Úrangyalából álló és Mária 12 csillagú koronája tiszteletére végzett imádság elmondásával szokták eltölteni. Mint mondják, akinek „érdeme van rá", az a fölkelő napban megláthatja Máriát.

293 Sugarai rózsát szórnak. Ez a látomás nyilvánvalóan a Napbaöltözött Asszony Jelenések könyvebeli képzetköréből merít, amelyhez újabb fejleményként adódhatott a rózsaeső mozzanata. Van olyan asszony is, aki Mária alakja mellett bölcsőt is vél látni. Kisasszony napja évszázadokon át, egészen 1918-ig a szegedi nép radnai búcsúnapja, amelynek emlékezetét máig melegen őrzik. A szegediek búcsújárásáról először a boszorkánypörökben (1744) esik szó: midőn ezen most folyó esztendőben Kisasszony napján Radnára az búcsú kedviért igyekeztek vala menni.

2M A radnai búcsújárás népéleti sajátosságairól más vonatkozásban még megemlékezünk. 287 Reizner III, ПО. 288 Reizner IV, 468. 289 Rozália pestisvédő kultuszának áttekintése Rittsteuer, /., Rosalienkult im Burgenland. Burgenländische Heimatblätter 1954, 102. 290 Reizner III, 174. 291 Patterson, J. A., The Magyars. Their country and institutions. I. London 1869, 130. skk; Vö. még Reizner III, 184. 292 SzH. 1874, 118. sz. 293 A hagyományt egyik prédikációjában kifejti Telek J., Tizenkét Tsillagú Korona I, 169. 294 Reizner IV, 532. 304