Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
tetés végett a napra kirakni, mert valaki megbetegszik a családból. 194 Ha a nap előtt fogott gyíkkan háromszor meghúzogatod a torkát, akkor majd nem fáj a tied. Szent György előtt fogott ürge bőréből készült pénzeszacskóból nem fogy ki a pénz. Ha ezen a napon zeng az ég, a földön kell henteregni, így a nyilalás, derékfájás, nyavalyatörés elkerüli abban az évben az embert. Ha még Szent György előtt megzendül az ég, akkor az apácaiak szerint jó termés várható. 195 Különösen annak a fűnek van orvosi ereje, amelyet Szent György előtt szednek. Szép lovai lesznek, aki Szent György nap előtt fogott vakondok bőrével simogatja őket. Szerencséje lesz afölgyeviek szerint annak a legénynek, embernek, aki e nap előtt fogott ürge farkát tűzheti a kalapjára, sapkájára. Szent György előtt kakukkfüvet szednek és kifőzik vele azt a fazekat, amelybe a tejet szűrik. így több vaj lesz. Szent György hajnalán, napkelte előtt fűzfaágat törnek le, és azon keresztül nézik a csordát. Azt tartják, hogy a boszorkányok ilyenkor meztelen járnak a csorda körül. Fokhagymafüzért és nyírfaágat tűznek az istállóajtó fölé, hogy el ne vigyék a tehén hasznát. Jellegzetes szokás a harmatszödés, másként harmathúzás is. 1728. Szent György, azután Szent Iván napján és Szent György éjszaka 11 óra tájban mindnyájan összegyűlvén. .. (a lepedőt) a gabonák fölött vitték és húzták, annak harmatját szedték és fazekakba töltötték, kiki magáét hazavitte és áztat tésztába töltik és azzal dagasztanak. Most is vagyon belőle kamrában az földön fületlen fazékban. 196 A hiedelmet ma is emlegetik. A leleiek szerint a bűbájos ilyenkor ezt mondja magában: mind az enyüm, mind az enyüm. Vagy ezt: fele az enyüm, fele a tied! A kinyer sütögetők, azaz házikenyeret sütő és piacon áruló felsővárosi asszonyok körében még a múlt század végén is járta, hogy a kovászba Szent György-nap előtti harmatot és búzaszentelőkor megszentelt búzaszálakat tettek, 197 hogy a kenyér minél szebbre keljen meg. MÁRK (ápr. 25.), másként búzaszentölő napjára legrégibb szegedi adataink a boszorkányégetés esztendejéből (1728) valók. A tanácsi jegyzőkönyvben ezt olvassuk: a szűrőknél (= szérű) lévő és Szent Márk Napján leendő Búzák szenteltetésnek deserviáló bé vetett földhöz még edgy darab hozzá adatik, úgy hogy minden Esztendőben az ollyan földet lehessen változtatni. Hiedelemvilága egyik 1731. évi boszorkányvallomásban föltűnik: vallja, hogy Babarczy menyét gyógyította, vajjal kente és Szent Márk napján kötött búzakoszorúval kötötte. 19 * A búzaszentelés ősi, palánki színhelye az egykori temetőnél, a mai árvaház táján volt. Innen a mai Zoltán utcának vízelőtti Búzaszentölő utca neve. Az alsóvárosiak a temető egyik bevetett részében végezték a szentelést, amely legújabban már a templom ban történik. A hívek közül sokan a maguk földjéből is szoktak vinni búzát a szentelésre, amelyet aztán jószágaikkal etetnek meg. A zsebben mindenféle elvetendő magokat is visznek, illetőleg vittek magukkal a jó termés reményében. Előbb már szó volt a régi kenyérsütögető asszonyok szokásáról, a szentelt búzaszálak kenyérbe sütéséről. Gazdasszonyok is szoktak ilyen búzaszálakat a komlóba aprítani. Amíg a búcsú, vagyis a szentelési szertartás tartott, régebben nem fogtak semmiféle mezei munkához. Tápén szentelés alatt sok koszorút készítenek a templom zászlóira, keresztjeire. Nyolc napig ottmarad rajtuk a templomban. Utána leveszik és a szántóföld négy sarkába rejtik jégverés ellen. A koszorút betegnek a feje alá is oda szokták tenni. Egyes családoknál máig szokásos a szentelt búzát kenyérkosárban is tartani. 194 Miklya J, Apáca 128. 195 Apáca 128. 198 Reizner IV, 408. 197 Kovács J., A kurazslás és varázslás eszközei a szegedi boszorkánypörökben. Ethn. 1898,250. 198 Reizner IV, 472. 271
