Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A hívogató legény verseígyhangzik: Koma küldi komának, Húzzon egy jót magának. Ha jót húzott magának, Küldje odább komának. S ha nem kéne magának, Küldje vissza komának. Ez annyit jelent, hogy aki ivott belőle, az eljön Emmausba. Aki pedig nem ér rá, az ne igyék. A legény ujján vagy a botján rovással számolja, hány teríték legyen az asztalon. Az emmausi vendégek aztán bor és kalács mellett eldarvadoznak. Ebéd után a legöregebb vendég tele pohárral a kezében ezt énekli : Mikor Jézus föltámadott, Emmausba látogatott Vendégségbe. Egy poharat tele töltött, Házi gazdára köszöntött Szívességgel. A jó példát eltanuljuk, Nagy szívesen gyakoroljuk Mink is itten. A kondért csordultig töltsük, Házigazdára köszöntsük : Éltesse a jó Úristen ! Most tehát a legöregebb vendég köszönt tele pohárral, majd a gazda dalolja el az éneket. A második szakasznál azonban a házigazdára szót mindig valamelyik vendég nevével helyettesíti. Az emmausi pohár, azaz a gazdára éneklés és áldomásivás valamennyi vendégnek kijár. Legvégül kissé ázottan ezt dalolja a társaság: Kerek a kétgarasos, Se hossza, se vége. A mi jókedvünknek is Csak úgy legyen vége. Varga még megjegyzi, hogy a szokás már az ő idejében is erősen hanyatlóban volt. HÚSVÉT KEDDJÉN, népünk nyelvén húsvétkeddön régebben a fehérnépek is elmentek ismerős férfiakat meglocsolni. Az ő joguk egy hétig tartott, és a múlt században még alaposan vissza szokták adni a kölcsönt. Jázován a férfiak tréfából kint a tőzegre ülve, várják a locsolkodó fehérnépet. A húsvétra következő első pénteknek hajdan ebijesztő péntök volt a neve. A szó gyermekkorunkból a fülünkbe cseng, de jelentése már nem. A „büntetések" között idézi Dugonics ezt a szólást : elért az ebijesztő péntökre. „Húsvét után — írja

188 — a legelső pénteket a magyarok ebijesztő pénteknek mondják. Erre hamar eljutván az ebek, azon gondolattal vannak, hogy ismét az elmúlt negyvennapi böjtre érkeztek." ZÖLDFARSANG — KISTÉL. Szegediesen ződfarsang, a húsvét és pünkösd között eltelő időszaknak neve. Ilyenkor ugyanis a nagyobb dologidő fölkerüléséig, még szoktak menyegzőt, lakodalmat ülni. Tömörkény Kistél néven örökítette meg

189 az évszakasz másik tanyai nevét, amelyet mi már nein hallottunk: „Most áll a kistél, így húsvéttól kezdve május elejéig. Nem azért, mintha hideg volna, hanem mert munka nincsen. A télnek nem a hideg a nevesebb tulajdonsága, hanem a munkahiány. így ez az 188 Példabeszédek I, 28. 189 Gerendás szobákból 95. 269