Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Mint látni fogjuk, a szegedi, de általában az egész magyar katolikus néphagyomány laikussá vált népszokásként megőrizte ezt a középkori, napjainkban ismét restaurálódó rendet, vagyis a feltámadásnak húsvét hajnalán való megünneplését; a liturgikus ludus paschalis ihlette a jézuskeresés népi hagyományait, amelyekről mindjárt bővebben is szólunk. A népélet ugyanakkor alkalmazkodni volt kénytelen az újkori előírásokhoz, így a délelőtt végzett liturgiához és nagymiséhez, bár ezeken az ünnepre való készülődések miatt alig vett részt. így Alsóvároson a reggeli tûzszentelésre csak az öregasszonyok vittek szőlejükből vesszőket, amelyeket szertartás alatt a tűzbe tartottak. Az így megszentelt venyigéket aztán a szőlőnek, esetleg szántóföldnek négy sarkába ásták el. Ez a szokás még középkori liturgikus gyakorlat nyomait

164 őrizte meg. Amikor a harangok hazajönnek Rómából, azaz újra megszólalnak, mindenfelé nagy lármát csapnak, zajt ütnek. így Alsóvá oson rossz bográcsot verve, a ház minden zegét-zúgát gyorsan beszaladozva a gyerekek ezt kiabálták: kegy ók, békák szaladjatok, megszólaltak ahaiangok! Varga Jánosa mondókának a múlt század derekáról még bővebb, verses változatát

168 jegyezte föl: Kígyók, békák szaladjatok, Kígyók, békák szaladjatok, Mögszólaltak a harangok. Itt tovább nem maradhattok. Tücskök, férgek, bogarak Mögszólaltak a harangok. Soha itt ne lássalak. A tápai gyerekek még a századfordulón is csengő- és kolomprázással kerülték meg a házat, miközben mondogatták: Kényók, békák szaladjatok, Húzik a mönnyei harangot ! Kálmány följegyzése szerint

169 a terjániak viszont ezt szokták mondani: Szent János vére fusson körül a ház környékin, hogy ne ártson semmiféle veszödelöm. Az újkígyósi asszonyok ilyenkor szokták gyorsan kisöpörni a ház helyiségeit, hogy megszabaduljanak a férgektől. Kiszomborban a ház tövét söpörték körül. Ebben az ünnepélyes-mágikus zajütésben a bajelhárítás szándéka, az emberi éberség és gondoskodás készsége érvényesül. A nagyszombat este tartott föltámadási körmenet nyilvánvalóan egy archaikus tavaszkezdő szokásnak, a határjárásnak szublimációja, az ember közvetlen életterének: otthonának és mezejének, a zsendülő határnak mágikus körbe foglalása, a gonoszok ártalmának kizárása a közösségi kozmoszból. Ebben a szemléletben gyökeredzik egyébként a búzaszentelő és űrnapja hagyományvilága is. E hit szerint a feltámadt Krisztus hatalmát megjelentik a földnek, megfenyegetik és megszégyenítik vele a gonosz szellemeket, amelyektől a természeti csapások erednek. Mint mondottuk, ez a körmenet a középkorban húsvét ünnepének hajnalán történt. Laikussá vált, gazdagabb fejleményeivel már csak a Székelyföldön találkozunk. Nyomai azonban felcsillannak napjainkban is az alsóvárosi feltámadási körmenetben: a négy világtáj irányában szentségi áldásban szokták részesíteni a Várost és a processzió térdeplő résztvevőit, akik áldás közben panaszos éneklő hangon ezt mondják: Jézus, Jézus, Jézus, Mária Mária, Mária. A nép mondai, oknyomozó magyarázata szerint ez a hagyomány még a török időkbe nyúlik vissza.

170 Kétség167 DankóJ., A húsvétiisteni szolgálat a régi egyházban. Esztergom, 1872, 10. Bővebben Karácsony, húsvét, pünkösd 266. «s Varga J., A gyermekvilág húsvétja. VU. 1868, 179. 169 Kálmány EA. 2816. 170 Bálint S„ Hódoltságkorabeli népszokás a Szeged-alsóvárosi föltámadási körmenetben. Ethn. 1931, 97. 264