Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

iak jó kukoricatermést várnak. A régi szőregi nép Kálmány följegyzése szerint

48 úgy tudta, ha éjféli mise idején az ég tiszta, akkor a szérű majd nem lesz tiszta, vagyis jó termés várható. Éjfélkor egyes házaknál régebben a gazda elvágta egy kakasnak a nyakát, hogy az új esztendőben bővebb legyen keresete, jövedelme. Ha karácsony böjtje péntekre esett, akkor a régi Szegeden a házigazda éjfélkor botot ragadott és kiment az udvarra. Itt háromszor megforgatta és ezt kiáltotta : ki innen, aki nem ide való! Erre a kártékony férgeknek, leskelődő gonoszoknak mind el kellett takarodniok a házból. Kálmány örökítette meg azt a klárafalvi hiedelmet, hogy karácsony estéjén és karácsony napjának délelőttjén nem jó kitisztítani, trágyázni az istállót, mert a jószágba beleesik a dög. A szőregiek szerint az ünnepekben nem szabad vakarni a lovat, mert rühes lesz. A sándorfalviak szerint a lovat karácsony éjszakáján emberkoponyából kell megabrakoltatni, hogy a következő évben szép kövér, egészséges legyen. Éjfélkor Újkígyóson a béresnek éppen akkor kell megitatnia a kúthoz vezetett jószágot, amikor a templomban szentségre harangoznak. A vödörben a kútba dobott alma is benne van. Erről kell itatni. Ha azonban valamelyik ló az almába harap, akkor a bérest elviszi az ördög. Apácaiak szerint az éjfélt a jószágnak is ébren kell megérnie, hiszen Jézus köztük született az istállóban. Előbb van a etetés, majd pontosan beharangozáskor az itatás. Tápén is fel szokták költeni éjféli mise előtt az istállóbeli jószágot : megetetik, megitatják. Kiszomboron mindez mise után történik. A mindszentiek úgy tudják, ha valakinek sikerül ilyenkor legyet fogni, tegye az eladásra szánt jószág fülébe. Annyiért veszik majd meg tőle, amennyire elsőre megszabta az árát. Lassan elkövetkezik az éjféli mise, szegedi ajkakon éfélei mise, éféli mise ideje. A ferencszállásiak szerint előtte tartják a halottak a miséjüket. Ha élő téved közéjük,, széttépik.

49 Ezért éppen éjfélre ajánlatos a templomba érkezni. A múlt században Kálmány még megörökítette

50 a diószórás régen kihalt hagyományát. Az éjféli misére menők közé diót dobáltak a legények, és nagy kedvteléssel kapkodták össze. Olykor mise alatt a kórusról szórták a padban ülő hívek, főleg az öregasszonyok közé. Egyesek azonban nem vették föl, mert azt hitték, hogy rontásból dobták el. A fiatalság szokása a karácsonyesti vacsoráról néhány szál mákoscsíkot hozni az éjféli misére és beletenni a szenteltvíztartóba. Ezt ma már csak tréfából teszik. Régebben azonban a lány a mise végén csíkot húzott, vagyis kivett egy szál tésztát a tartóból. Ahány mákszemet talált rajta, annyi kérőt várt a farsangon.

51 Tápai legények régebben tükröt hoztak magukkal és a mise alatt villogtatták. Az orgona dudaszerű, a Kását főzött Türiné dallamára improvizált közjátékára felajánláskor és a mise végén a fiatalság táncformát dobogott. Valamikor a misén dudáltak is. Móricz Pál a század elején az akkori öregek visszaemlékezései nyomán novellisztikus színességgel, de a reá mindig jellemző valóságtisztelettel örökítette meg a felsővárosi templom pásztorjárását,

52 közvetlenül az éjféli mise után : „A misemondó papok már távoztak az oltár mellől, midőn csodálatos hangszernek rivalgása sikolytott föl. Csodálatos alakok dülöngéltek be a templomba. A nép kíváncsian, izgatottan sorakozott előttük. A felsőtanyai mezőkről, havas legelőkről jöttek a karácsony éjféli szent miséjére ezen küldöttek» Virágokkal varrott subájukat szőrével fordították kifelé. Hájjal kent «sírós hajuk a subára omlott. Kampós botjuk kopogott a templom kőpadlóján. A birkabőrsüveg alól vihartól cserzett magyar arcok tekintettek szét. A felsőtanyai juhászok voltak ezek. A pásztorok karácsonyi adózását szállították be a Jézuska bölcsőjéhez. Jancsika bojtár vezette a hófehér báránykát és a mekegős kis gedácskát. A minorita páterek fráter szakácsa a sekrestyeajtóból leste őket. Vajon lészen-e olyan kövér az ajándék amilyen a tavalyi karácsonyi bárányka és gedácska volt? 48 EA.2817. 48 Horváth A nna szakdolgozatából ( 1971 ). *° Kálmány 1,193, Kovács 315. 61 Hasonlóan Kálmány 1,112. 52 Móricz P., Régi szegediek karácsony éjszakája. SzN. 1904, 314. sz. Vö. még Móricz P., A Kárász uraság kocája és egyéb elbeszélések. Budapest 1904, 17. Továbbá Móricz P., Régi magyar élet 155. A pásztorok hajnali templomi dudálását említi még Varga J., Karácsony ünnepe. VU. 1873,625. 233