Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
A karácsonyi abrosz, Algyőn régebben a sütőabrosz szolgál karácsony estéjén az asztal leterítésére, hogy a gazdasszony mindig jó kenyeret süssön benne jövőre. Fehér a színe. Sokan ebbe kötik és ebben teszik el a karácsonyi morzsát. Tápén, Balástyán Szánkon ebből vetik a gabonát. Ugyancsak Tápén, Alsótanyán a beteg embert, jószágot szokták vele simogatni, betakarni. Szőregen, Ószentivánon valamikor át is kötötték vele. Algyőn az abrosz egészen karácsony harmadnapjáig az asztalon marad. János evangélista napján az udvarban minden jószágot erről etetnek meg. Évközben pedig a torokfájósok nyakát húzogatják meg háromszor vele. Az asztal alá helyezett szénát, szalmát, kukoricát hagyományőrző gazdaasszonyok a karácsonyi abroszból szokták a jószágnak odaszórni. Ezt Kiszomboron karácsony harmadnapján történik. Tápai öregek emlékeznek még a karácsonyi párna hiedelemvilágára is. Karácsony estéjén varrott párnácskába szalmát és tollat tettek, és odahelyezték Jézuska jászolára az asztal alá. Eltették és a szúrástól kínlódó beteg hasára, oldalára szokták kötni. A karácsonyi szemét karácsony és újév, egyes felsőtanyai családokban Luca és karácsony között felgyülemlett és az asztal alá söpört hulladék, szemét. Ezt ebben az időszakban nem szabad kiönteni, csak utána. Kertre, gyümölcsfára, szőlőre szokás ráhinteni. A szórást Dombiratoson, Kiszomborban, Apátfalván fiatalnak kell végeznie, hogy a fák sok és friss gyümölcsöt teremjenek. Törökkanizsán a tyúkólra, Tápén a kotlófészekre is szórják. Apácán a lánynak karácsony éjszakáján meg kell fésülködnie és kisöpörnie a szobát. Kiáll a szeméttel az ajtóba. Kutyaugatásra olyan irányban önti ki, amerre szeretné, hogy feleségül elvigyék. Magának a söprűnek is olykor gyógyító erőt tulajdonítanak. Kálmány jegyezte föl 46 Szőregről, ha a tehenet megrontották a boszorkányok, akkor a karácsonyi söprüt kell elővenni és a ganéját ütögetni vele. A rontás, hitük szerint elhagyja a tehenet. A karácsonyi mosogató a vacsora idején az asztal alatti szakajtóra tett és nyolc napig ott heverő mosogatóruha. Öreg tápaiak foganatos erőt tulajdonítottak neki: kelevény, szúrás helyének, vizeleti zavarok esetén pedig a szeméremtest borogatására szolgált. A karácsonyi szalma alkalmazásáról már szó esett. Kálmány szerint 47 Szőregen a gyümölcsfára kötözte a gazda, hogy a jószágtartáshoz szerencséje legyen. A dombiratosiak a szénából kis csóvát kötnek és az istállóban a tehén jászla fölé kötik, hogy a vészt távol tartsa a jószágtól. A múlt században a vacsora és éjféli mise között még felhangzott az angyali vigasság, másként kántálás. Erről már szólottunk. Alsótanyán ilyenkor szokta a gazdasszony a diót a szobában szétszórni, amelyet a gyerekek fürgén kapkodnak össze. Az a régi hiedelem, hogy így sok és eleven csirke kél majd a tavasszal. Karácsony éjszakáján a régi szegedi nép éjfélig, az éjféli miséig, de sokszor egész reggelig virrasztani szokott. Az volt a hite, hogy az Úr ezen az éjszakán megáldja a teremtett világot, az emberiséget. Ezt ébren illik megvárni. Tápén valamikor egészen éjféli miséig durrogtattak ostorukkal a legények. A férfiak dióra szoktak kártyázni. Aki nagyon szeret a kártyázásban nyerni, apácai hiedelem szerint varrja bele a mellényébe a kártyát, és vigye el magával az éjféli misére. Ott a zsebet vágja fői. Mindig nyerni fog, de jól vigyázzon, hogy éjfélkor sohasem maradjon kívül a hajlékán, különben magukkal ragadják az Ördögök. Ha karácsony éjszakáján szép tiszta az idő, akkor a tápaiak szerint jó termés lesz. Ha délről fúj a szél, dögvészt jelent. Ha sok apró csillag ragyog az égen, akkora tanya232 *• EA.2817. « EA.2817.
