Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

előfordul a fiatalok szerelmi varázslataiban is : a Luca napján fogyasztani kezdett almát karácsony böjtjén kell megenni. Gyulafalván a karácsonyi asztalról levett almát vödörbe teszik, letakarják, kézzel megfogják, és úgy itatják meg róla a jószágokat. A karácsonyi méz maradékát foganatos orvosságnak tartják és elteszik. így az oldalnyilalást, oldalszúrást karácsonyi mézzel megkent dohánylevéllel szokták borogatni. Szőregen a fájós lábat,

39 Alsótanyán a gilvát, Dombiratoson a kelevényt valamikor vele kenegették. A gyeviek szerint fogfájásnak is foganatos orvossága. A maradék mézet csak orvosságnak szabad használni, mert aki eszik belőle, megnémul, a ferencszállásiak szerint belehal. Ha valami évközben nem jut az eszünkbe, esetleg eltévedünk, akkor gondoljuk arra, hogy kikkel ettük most együtt a mézet, fokhagymát és diót: mindjárt emlékezni fogunk rá, tájékozódni tudunk. így tartják a kiszomboriak is. A karácsonyi dió előfordul már a boszorkánypörökben is. 1731. Azon hordóbul, melyből elveszett az pénz, vigyen néki azfatens egy darabocskát, három karácsonyi diót, egy eleven keszeget és egy szántó lapos vasat.'

10 Járványok idején is foganatosnak tartották. Ismeretlen eredetű följegyzés szerint

41 a karácsonyi vacsorán a dióbelet gyógyulás céljából legelőször a beteg gyereknek adják, a héját pedig megfüstölve olyan udvarba hajítják, ahol egészséges a gyerek. A diószórásról nemsokára még szó lesz. A karácsonyi só borogatva nyilalásról jó.

42 A karácsonyi hajma már a boszorkánypörökben is szerepel. 1731. Megértette Molnárné, hogy fokhagyma koszorúval akarták gyógyítani, monda: nem olyan, hanem amely fokhagyma karácsonykor az tál alatt volt, kell orvosolnia Alsótanyán karácsonyi hagymát dugnak az új tehén szarvába, hogy ne fogjon rajta a rontás. Kovács János adata szerint, aki a karácsonyi fokhagymát, diógerezdet és szentelt tömjént a nyakába hordja, nem kell félnie sem a gonosztól, sem a járványoktól.

44 A karácsonyi morzsa a vacsora hulladéka, amelyet kendőbe, esetleg karácsonyi abroszba gondosan belekötve, összegyűjtenek, és a padláson, láda fiában el szoktak tenni. Sokfélére használatos. így a beteg gyerek fürösztővizébe teszik, hogy meggyógyuljon, főleg, hogy a morzsája, azaz bőrkiütése elmúljék. Tápén valamikor a himlős gyereket kilencszer fürösztötték benne. Szintén Tápén az ártalmak ellen füstölték, de olykor föl is főzték és a kelevényt mosták le vele. Szánkon a felfőzött morzsával párolták a beteg gyereköket. Balástyán az ünnepek után a szőlőre, Sándorfalván gyümölcsfák tövébe szórják. Kiszomborban az ételmaradékokat gyümölcsfa tövébe ásták el. Az ószentivániak János evangélista napján a gyümölcsfára szokták rászórni. Felsőtanyán, Deszken újév után a szőlőföldre rázzák. Egyes deszki családoknál elássák, hogy a föld férgei kipusztuljanak a kertből. Jázován elteszik, és tavasszal a kiscsirkéknek szórják oda, vagypedig következő karácsonykor tűzbe vetik. Törökkanizsán megszárítják és a karácsonyi mosogatóba kötve, a padlásra akasztják. A tehén fájós tőgyét szokták vele megfüstölni, hasonlóképpen a megellett tehénét is.

45 Alsótanyán is a beteg jószágot füstölték vele. Újkígyóson még az ünnepek alatt meggyújtják a morzsát és az istállóban megfüstölik vele a jószágot, azonban tettek is el belőle. Szükség esetén hasonlóan füstölték meg a megrontott vagy megellett tehén tőgyét. Amelyik csikó nem állja a vakarást, olyan vízzel kell régi szőregiek szerint megitatni, amelybe karácsonyi morzsát szórtak. 39 Kálmány EA. 2817. 40 Reizner IV, 504. 41 Kandra K., Magyar mythologie. Eger 1897,236. 42 KálmányEA. 2Sn. 43 Reizner IV. 487. 44 Kovács 377. 45 EA.991. 231