Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Elhalt alsóvárosi öregektől hallottuk, hogy Tamás napján nem jó kenyeret sütni. Egy asszony mégis sütni akart. Mondták neki, ne tegye. Akár Tamás, akár nem, ő nem bánja. Éppen már kovászolt, amikor észrevette, hogy Tamás ott ül az asztalnál. Szigorúan nézett rá. Csak az asszony látta, más nem. Ijedtében a szomszédasszonyt hívta át, akinek elmondta, hogy mi történt. Át is jött, most ő fogott Jézus nevében a munkához. Nagy cipót szakajtott a koldusoknak is. Tamás most odaszólt az asszonynak: köszönd, hogy szomszédasszonyod Jézus nevében fogott a sütéshez, különben elvittelek volna. Ezzel kapcsolatosan szükséges a disznótor, tápaiasan disznóbál hagyomány világáról is röviden itt is szólanunk. Ez régebben kisebb lakodalommal is fölért, és reggelig, tanyán olykor több napig eltartott. A szokásos fogások között elmaradhatatlan a szárma, vagyis a töltöttkáposzta. A sütemények mellett, hagyományőrző családokban a gyerekeknek külön madáralakú fonatos kalács is készül, ami nyilván még a téli napfordulóhoz kapcsolódó primitív halottkultusz maradványa. Ennek Tápén kispacsirta, Mórahalmon kisgalamb, pipicske, Alsóvároson pedig tubus, azaz kisgalamb a neve. Tápén borsból, tanyán pedig szőlőmagból van a szeme. Vacsora alatt olykor még ma is meg szoktak jelenni a tanyán a kántálok, ószentivániasan, rábaia

san marucák: jókedvű, medvetáncoltató alakoskodók, főleg legények, olykor azonban férfiruhába öltözött fiatal fehérnépek is, akiknek régebben nyárson hurkát, kolbászt nyújtottak ki. Kálmány följegyzése szerint

30 viszont Tápén a kántálok nyújtottak be rúdra erősített kecskefejet és ebbe dugták az étkeket. Természetesen be is engedték őket, hiszen elsősorban a családbeli legények, lányok meglátogatásához kerestek ürügyet. A felnőtt kántálókat asztal mellé ültették. Vacsora végeztével előkerült a a citera, és elkezdődött a fiatalság táncmulatsága. Tréfásan mondogatják : táncoljunk, hogy fő ne keljön, Tápén emlékeznek rá, hogy bőrdudást, tekerőst is hívtak a disznóbálba muzsikálni. Voltak olyan disznótorok, hogy a darvadozó népre rávirradt a kései decemberi hajnal.

31 KARÁCSONY BÖJTJE (dec. 24.), szegediesen karácsony bűt je, ritkásan karácsony szombatja a karácsonyi ünnep vigiliája, egyúttal Ádám és Éva nevenapja, nagypéntek mellett a szegedi nép körében a legszigorúbb böjti nap.

32 A tanyán némelyek egész nap nem szoktak mást enni, csak kenyeret és nyers, savanyított káposztát olajjal. Ismét mások són, kenyéren, vízen böjtölnek. A böjt miatt éhes gyerekeket az újkígyósiak azzal szokták bíztatni, hogy jutalmul majd meglátják az arany szekeret a mennyezeten. Balástyán ezüst csikókkal vigasztalják őket, amelyek a ház tetején nyargalnak. Ki is szokták küldeni őket, nézzék meg, vajon látják-e már a csikókat a háztetőn szaladozni. Régi szőregi hiedelem szerint meglátja az aranymadarat, aki a karácsony böjtjét megtartja: a madár beszáll a szobába és végigmegy a mestergerendán.

33 Aki e napon húst eszik, azt a kömpöciek szerint elviszi az ördög. A nap hagyományai sokban egyeznek a Luca-napéval, tehát az új esztendőre céloznak. így most sem szabad a házból semmit sem kiadni, ajázovaiak szerint hozni sem. Újkígyóson valamikor az utcáról hoztak be földet, illetőleg sarat, hogy majd annak idején a kotlós alá tegyék. A szomszéd kaz1 ából loptak egy pár szalmaszálat, hogy majd szerencsések legyenek. Régi tápaiak szerint az újszülött gyereknek nem szabad karácsony böjtjére kereszteletlenül maradnia. Egész nap folyik az ünnepi előkészület: sütés-főzés, a karácsonyi asztal és az ajándékok rendezgetése. Az asztal alá egy szakajtóban búzát, kukoricát, szalmát, takarmányt tesznek. 30 Világunk alakulásai 43. 31 Varga J., Karácsony ünnepe. VU. 1873,625. 32 Az estéről egyetemesebb összefüggésben Karácsony, húsvét, pünkösd 51-106. 38 Európai párhuzamai Fehrle, E., Feste und Volksbräuche im Jahreslauf europäischer Völker. Kassel 1955, 21, 37. — Van néhány erdélyi adatunk is. 15* 227