Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Karácsony böjtjén kettőt kötnek, az egyiket nappal, a másikat pedig este. Mikor az éjféli misére beharangoznak, elkezdik a befűtést. Sok háznál azonban az istállóbeli jószágot előbb megcsutakolják vele. Mikor egy-egy gűgyűt, azaz csomót bedobnak az égő kemencébe, arról nevezik meg, akinek a faluban boszorkányhíre van. Ha az illető csakugyan bűbájos, akkor meg is jelenik valami állat képében. Ha nem boszorkány, akkor a gűgyű egyszerűen csak elég. Mondják, hogy egyik helyen a negyedik gűgyű fűtésénél hirtelen egy vörös macska támadt a parázsnál. Tápén egyébként úgy is mondogatják, hogy karácsony éjszakáján a bűbájosok a kemencébe menekülnek, és itt körülülik a tüzet. A gűgyű elégetése után egyes házaknál céklát dobnak ki az udvarra. Okát már nem tudják. A hagyományt Kálmány Szőregröl is említi. Itt a gűgyű szalmából készült. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy a lucagűgyű a szegedi tájon régebben általánosabb volt. A hagyománynak értelemveszett fejleménye él Mindszenten. Itt mindennap készítenek egy-egy rongybabát. Karácsony estéjén kemencébe vetik őket, ahol a nagy melegben fölállanak. Ebből aztán az asszonyok jósolnak. Magyarszentmihályi hagyomány szerint egy asszony nem bírta a lucagűgyűt egészen befejezni, mert karácsony estéjén megszaporodott. Egyszerre lucaustorcsörtögés támadt, zörgettek az ablakon. Az asszony nem volt se holt, se eleven. A boszorkányok söprűn, piszkafán beugráltak a szobájába. Az egyik mondta: húzzuk ki a seggvéghurkáját [= végbelét], jó lösz mögsütni ! A másik meg így szólt : inkább a kisgyerökit süssük mög ! A harmadik pedig ezt javasolta: szabjunk a hátábúl terhöllőszíjjat! így is történt: szabtak a hátából terhelőszíjat. Ez azért volt, mert az asszony nem végezte be a lucagűgyű munkáját. A mondai történetet nyilvánvalóan a társadalmi közösség szorongása szülte: a bajelhárító hagyományokhoz híven kell ragaszkodni, különben baj, pusztulás következik. A tápai lucaustor Luca estéjétől karácsonyestig sodorgatott ostor. Az ünnepek után feldugják az ereszét alá. Ha más jószága téved az udvarba, öregek ezzel terelgetik ki, hogy a szerencsét a kóbor állat ne vigye magával az udvarból. Ráütni azonban nem szabad. A lucasöprü cirokból, vesszőből Luca estéjén készül. A tápaiak ezzel szokták felsöpörni az udvart és istállót, majd az istálló ajtajába állítani. A lucaszék — mint tudjuk — Luca és karácsony napja között készített bűvös szék. Már Dugonics följegyezte 23 a lassúságot kifejező mondást: úgy készül, mint a Luca széke. A lucaszéket régebben a legények szokták faragni, Tápén gyékényből is fonni. Luca napján fogtak hozzá, mindennap dolgoztak rajta, hogy éppen karácsony estéjére legyen készen. Elvitték az éjféli misére. Ráülve megláthatták a boszorkányokat, más hiedelem szerint a jövendőbelijüket. Kálmány adatai szerint 24 a lucaszéken a kórus alatt kell ülni, szentelt krétával kört kell körülötte vonni, kést tartani a kézben, hogy a körbe lépő boszorkányt le lehessen szúrni. A nép óvakodik a lucaszéken ülők közelébe menni, akik egyébként utoljára szoktak kimenni a templomból. A szőregiek szerint a hozzávalót tizenhárom határ tizenháromféle fájából kell szerezni. Először a lapját kell megcsinálni, éspedig öregek szerint ötszögalakúra. Azután a lábak következnek. Az utolsó lábat éppen akkor kell beilleszteni, amikor az éjfélimisére harangoznak. Készítője a templomban az ajtó közelében rááll a székre, köréje kört húz. Innen meglátja az ajtón belépő boszorkányokat és így megtudja, kiktől kell tartogatnia. Hamarosan azonban menekülnie kell, mert a harmadik csöngetés után a boszorkányok kiragadnák a körből és széttépnék. Ezért a székével hazaszalad és otthon a már előre befűtött kemencébe dobja. Igyekeznie kell, mert ha a szék a bűbájosok kezére jutna, hatalmat nyernének rajta. Múlt századi hiedelem szerint, aki a lucaszékből maradt forgácsokat az ajtó keresztfájára rakja és a házat háromszor megkerülvén, benéz az ablakon : az asztalon kiterítve látja azt, aki az újesztendőben meghal. 23 Példabeszédek 1,208. 24 Kálmány II, 220. 224
