Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Sajátos rábai szokás a kotyolás. Iskolás gyerekek a hajnali misét megelőzőleg tarisznyával a nyakukban egyik társuknál gyülekeznek, ahonnan egyúttal szalmát, vagy forgácsot visznek magukkal. Amikor egy-egy kis kis csoport együtt van, elindulnak kotyolni. Házról-házra menve, kérik a gazdát, hogy engedje be őket. Benn a magukkal hozott szalmára vagy forgácsra leülnek, és ezt kívánják a gazdának: hízzon kendnek a disznaja, nagy lögyön a hájjá, még nagyobb a szalonnájja, méginkább a sonkájja, A ló jól csíkozzék, a tehén jól elljék, a fejsze jól álljék a nyelibe, az ördög pedig maradjon a büribe! Ez a szokás a palázolás menetére emlékeztet. Nehéz föltételeznünk, hogy Rabéra ez a dunántúli szokás telepedett át. Sokkal valószínűbb, hogy itt egy elszigetelődött archaikus középkori gyökérzetű hagyomány megőrzéséről van szó. A tápaiak mesélik, hogy egy asszony a tilalom ellenére is kenyeret akart Luca napján sütni. Figyelmeztették, ő azonban így vágott vissza: Mire ideér az a Lucapuca, addig ki is sül az én kinyerem. A kenyerek azonban mind kővé váltak. A gyeviek szerint sem jó Luca napján sütni. Aki ez ellen vét, annak elmegy a haja. Csanyteleken is úgy tudják, hogy azoknak a fehérnépeknek, akiket nevenapján sütés, mosás, takarítás közben talál, nagy ollóval észrevétlenül levágja a haját. Az áldozat csak akkor veszi észre, amikor Luca fekete ruhás alakja már messzire ellibegett. Szőregi hagyomány szerint 20 egy asszony éppen Luca napján mosta ruháját. Beszóltak hozzá, figyelmeztették, hogy milyen nap van ma. Istenadta Lucája — felelte — még ideér, kimosok! Csakugyan hozzáfogott a mosáshoz. Alig telt bele egy óra, nyílik az ajtó és egy rettenetes véres ember lép be rajta. Odaköszön: adjon Isten jó röggelt! Mosol fiam, mosol? Mosok ám ! Jaj Jézusom, Krisztusom, mi lelte magát? Fölkapta az abroszt, megtörölte vele az embert. Közben vérré vált az egész mosóvíz. Az ember újra megszólalt : köszönd az Istenednek, hogy mögtürültél, mert különben halálának halálával haltál vóna mög ! Kálmány Szegeden hallotta, hogy egy asszony ezen a napon mosott. Amikor a konyhára ment, hát látja ám, hogy Luca ott ül a tűzhelyen és a tüzet elrontotta. Kálmány más adata szerint Luca az ilyen gazdasszonyt elveri és a teknőt a fejéhez vágja. A tápaiak úgy mesélik, hogy egy asszony kérte a szomszédját, hogy mosáshoz segítsen neki vizet hordani. Ez emlékeztette, hogy Luca napja van. Mit ér az a Lucapuca — válaszolta emez. Egyet fordult és a mosóteknőben a víz vérré vált. Régi magyar szentmar toni öregek szerint a Luca, másként Lucapoca, Lucapuca görbehátú vénasszony, mintha kenyér volna a hátán. Innen a helyi szólás : olyan púpos a háta, mint a Lucának. 21 Kálmány magyarszentmártoni följegyzése szerint 22 egy asszony Luca estéjén font. Bíztatta magát: még Lucapuca ideér, telefonja az orsaját. Tele is fonta, de egyszer az ablakon beszólt valaki : add ki az orsódat ! Az asszony az orsót ijedtében ki is vetette. Kint a fonást mind egy szálig letépték. Ráparancsoltak az asszonyra, hogy minden üres orsót tele fonjon, különben vége az életének. Iparkodott is az asszony, és valamennyi orsóra götörítést font. így aztán az asszony élete megmaradt. Sajátos, Algyőn élő hiedelem, hogy Luca napja után már nem szabad a még élő legyeket agyonütni, mert a következő évben a jószág is elhull a házból. A régi apácaiak e napon titokban iparkodtak a szomszéd tehenét, kecskéjét megfejni. A tejet üvegben eltették, majd vízkeresztkor szentelt vízből három csöppet öntöttek hozzá. Eltették, torokfájásról tartották foganatosnak. Hajdani tápai gazdasszonyok Luca éjszakáján a tejesköcsögöket árvaganéval födték le, hogy majd jó föles tejet fejjenek. Régebben a lányok Luca napján halat ettek, de nem ittak rá. Utána a kútba néztek, amelynek tükrén megláthatták jövendőbelijük képét. A kömpöci lányok éjszakára tükröt és fésűt rejtenek a párnájuk alá, hogy megálmodják: ki lesz a vőlegényük. 20 Kálmány. EA.2817. 21 Kálmány. EA.2817. 22 Kálmány. 2817 EA. 222
