Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
szék készítésében már tamáskodnak is, a nap hagyományrendszere máig elevennek mondható. Lucaestén, Luca estéjin, azaz vigiliáján minden ajtót, ablakot zárva kell tartani, hogy a gonosz ne tudjon rajta bejönni. Őbecsén este őrködik a gazda a kapuban, nehogy valaki megfaragja a kapufát, mert ezzel a tehén hasznát is magának szerezné meg a bűbájos. Alsótanyán kutyával őrzetik a kazlat, szénát, hogy rontó szándékkal senki meg ne lopja. Nem szabad ilyenkor semmit, így pénzt sem kiadni a házból, egyesek szerint kérni sem, mert a következő év nem lesz szerencsés. Ha Tápén valaki kérni jön, szinte agyonkínálják lucapogácsával, hogy a végén elfeledkezzék szándékáról. A kérő, azaz elkért holmi sorsa az, hogy a bűbájos a maga kemencéjébe tapasztja, vagy a szabadkéményébe akasztja. E fondorlattal hatalma lesz azután a megrövidített ember tehenén, aprójószágán. Újkígyóson még nemrégen is a boltban nem vásároltak semmit sem. Régebben a fehérnépnek sem volt szabad kimennie otthonából, nem lehetett szomszédolnia sem. Valamikor a gazdasszony beült a kuckóba, hogy majd jó kotlósai legyenek. A kiszomboriak szerint 18 aludnia is itt kellett éjszaka. Másnap meg szokták a kemence száját és az előtét tapasztani, hogy majd sok csirke legyen. Ószentiváni asszonyok bemeszelik. Itt nem engedték meg, hogy más házbeli asszony hozzádörgölődzzék a kemencéhez, mert a hasznot magával vitte volna. Szatymazon a gyerekeket sem engedik szaladozni e napon. Sajátos földeáki hagyomány szerint a Lucáig meg nem varrott ruhát a rendelő a varrónőtől hazaviszi és csak az ünnepek után hozza vissza neki. Luca hajnalán, Algyön már éjfélkor megszurkáják a tyúkokat piszkafával, aztán köleskását szórnak eléjük, hogy sokat tojjanak. Más asszony Luca estéjén leül, fon éjfélig, majd ezt mondja : édös tyúkom tojj, koty, kotyl Másé né tojj, ne koty, koty. Más gazdasszony meg az aprójószágokat egy kötéllel kerített, vagy bottal rajzolt körbe szórt eleséggel szokta megetetni, miközben ezt mondja: a mi tyúkunk toj tojást, a másé mög kotkodál! Ha Luca reggelén olyan kását szórnak abroncs között a tyúkoknak, amely disznóölésből kimaradt, akkor jövőre sokat tojnak. A rábaiak szerint tojást ezen a napon nem szabad eladni, mert egész évben szűkölködnének majd benne. Ugyanitt nem ülnek a kemence padkájára, mert a tyúk sem ül majd rendesen a tojáson. Általános a szegedi tájon, hogy ülőn szokták egy hosszú, áttüzesített bottal megdöfködni őket, hogy jó tojók legyenek. Luca napján varrni nem szabad, csak fejteni, mert különben bevarrnák a tyúkok fenekét és nem tojnának rendesen. Ugyanezért nem volt szabad a régebben még dohánykertészkedő Szöregen csomózni}* vagyis a dohányleveleket csomóba kötni ilyenkor. Szintén Szöregen a gazdasszony egy kosárba szalmát tesz és egy jó darabig türelmesen ül rajta, hogy ülős kotlója legyen. Algyön egy szakajtó kukoricát tesznek az ágy alá, ebbe pedig félmarék sót, apróra vágott cirokseprőt és egy gerezdekre bontott fokhagymát. Ebből kell a tyúkokat két karácsony között etetni, hogy jó tojók legyenek. Algyön van, aki Luca éjszakáján elmegy a haragosa házához, és a fal tövét körülsöpri, hogy tyúkjai ne tojjanak. Öreg felsőtanyai asszonyok Lucától karácsonyig abroszban szórják oda a kukoricát a jószágnak. hogy Újkígyóson még napjainkban is akadnak olyanok, akik ezen a napon a pénzbeszedőnek nem hajlandók a villanyszámlát kifizetni. Krupa A., Újabb adatok az újkígyósi kalendáris szokásokhoz. Békési Élet 1977,436. 18 Kiss M. H., Kiszombor 141. 19 Kálmány.EA.2$í7. 221
