Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Most olyan mozdulatot tettek, mintha tetűt szórnának a barátságtalan házbeliekre.' Vagy: Mosdik ám a kis prücsök, 8 Házasodni készül. Fűsűlködik a kis légy, Férhön mönni készül. A légy is csak csókolja A prücsöknek száját. A prücsök is nyalja-falja A légynek orcáját: Elvönnélek én kis légy, Ha kicsi nem vónál ! Hozzád mönnék én prücsök, Ha görbe nem vónál! Nagyot hörcsen a hörcsög, Vőfély akar lönni. Odaugrik az ürge, Párja akar lönni. Ez a kettő mögtetszött A vőlegényünknek. Szólott is oszt a prücsök Mind a kettőjüknek. Szaladnak a vőfélyök Násznagyot keresni. A prücsök is csakhamar A legyet zsebölni. Mögvót a szent egyessé Nagy hírbe gyütt náluk, Hogy ily dücső nemzetség Csapja mönnyegzőjét. Szecskó, darázs, szitakötő, Száz borozdabillögető, Bűregér, s több nömös céhök Bölcs násznagyok és vőfélyek Vótak ott nagy parádéba ! A nyoszolyúk mind pillangók A traktához mögjelöntek. Mögkezdődött a mulatság, Szólottak a trombiták. Odaugrott a majom, Mögjárta a polkát. Gólya vót a szekundás, Kis béka a flótás, Büdösbogár a brúgós, Szúnyog vót a prímás. Farkas vót a mészáros, Hat ökröt levágott. Amellé mög malacot Ötvenet lerántott. Kecske vót a szakácsné, Jó gulyáshúst főzött. Még az ebéd elkészült : A trücsök elszökött. Az éneknek vége lévén, most szavalva így végzik : Bor, búza, békesség szálljon házatokra! Egy garaskát kérnék az én markocskámba ! Adjátok ki hamar, hagy mögyök dolgomra, Mert másutt is várnak a jó mézes borra. Ha esetleg elutasították volna őket, akkor ezt énekelték : Ëgy éneköt mondanék, Ha möghallgatnátok, Hogy ez a ház röggelre Szakadozna rátok. Különös kedvvel mentek a disznótoros házakhoz, ahonnan nyárson hurkát, kolbászt nyújtottak ki nekik. Ilyenkor erre a rigmusra is sor került: Úgy jóllaktam kásával, kásával, Sárga tücsök lábával, lábával, Szúnyog körösztcsontjával, Tetű oldalbordával. Ne fekete, ne tüdő, ne tüdő, Sárga paplanlepedő. Ide addig nem feksző, Még vőlegény nem lösző. Lip, lop, lapatyom, Adjátok ki a garasom! 1943. Kálmány E A. 2817. 8 A tücsöklakodalomhoz vö. Túróczi-Trostler J., A tótágast álló világ. Archívum Philologicum 218