Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Aki nevet bennünket, Szívből imádjuk őtet. Dicsértessék a Jézus. Mikor kifelé mennek, a következőt éneklik: Elindulának és el is jutának, Szűz Máriának jónapot mondának. A betlehemezéssel rokon, de annál egyszerűbb, rövidebb adventi játék volt az angyali vigasság, másként kántálás, kóringyálás, Majdánban kólingyálás, Törökbecsén kóringálás.

5 Komolyabb és vígabb énekszövegekből tevődött össze. Egyszerűbb betlehemezésnek is fölfogható. Félszázadnál már jóval régebben adventi estéken néhány gyerek házról-házra járva bekiáltott az ablakon: möghallgatják-ё az angyali vigasságot? Másként: szabad-ë kántálni? Ha megengedték, akkor először karácsonyi éneket énekeltek, majd valami vidám versezetet adtak elő. Amikor megjutalmazták őket, továbbmentek. Különös kedvvel mentek disznótoros házakhoz, ahonnan nyárson hurkát, kolbászt is nyújtottak ki nekik. Érdemes idéznünk a játék legrégibb szegedi megörökítését a múlt század hatvanas éveiből. „Már pár héttel — írja

6 Varga János — az első roráté előtt szervezkedik a kis társaság: négy, öt, legföllebb hat tagból. Leányok és fiúk elegy, s advent első vasárnapja estéjén elkezdődnek a káníálások, s tartanak karácsony böjtjéig minden estén. Esti hét órakor egy lámpával s a szükséges énekeket tartalmazó imakönyvvel fölfegyverkezve indul körútra a kis kántáló csapat, s a célbavett első gyertyavilágos ablak előtt körbe állva unisono köszöntenek a háziaknak eképpen: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Möghallgatják-ё az angyali vigasságot? Ha megengedik, énekelni kezdenek: Áve Mária Grácia plena. így köszönté angyal A szép Szűz Máriát, Krisztusnak választott anyját. Majd a Csordapásztorok közismert énekére kerül sor. Ajándékot kapnak. Búcsúzóul ezt éneklik: Adjon Isten jó éjszakát, Küldje hozzánk szent angyalát, Bátorítsa szívünk álmát, Terjessze ránk szent áldását. A házbeliek olykor meg is tréfálták a kántálókat : gyertyalángnál melegített garast dobtak nekik. Szolgálatuk után olykor nem kaptak ajándékot. Erre gúnyosan ezt énekelték: Adjon Isten jó éjszakát, Hazatoltuk a talicskát. Nem töttünk benne semmi kárt, Csak betörtük a két oldalát. Sokszor ezzel is megtoldották: Férhön mönt a reszelő, Elvötte a meszelő ! Ha elutasították őket, a magyarszentmártonigyerekek erre a csúfolódó versezetre kezdtek rá: Mendikás koromba a kuckóba laktam, A gatyám korcába ëgy tetűt tanáltam. Mögfogván a lábát, kivetem a hóra, Uccu pertikulus nem vagy a gatyába. 5 Kálmány 1,97, III, 122 ; Kovács 301. 6 Varga J„ Szegedi kántáló gyerekek. VU. 1867, 614. Jankó János nem hiteles illusztrációjával. 217