Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

bői a maga módján az embersors tisztelete, a munka és alkotás készsége, a közösségi lét öröme sugárzik. Talán éppen a jeles napokon tükröződik vissza legszemléletesebben és leghívebben a szegedi nagytáj szellemi egysége, etnikai összetartozása. A tél a paraszti hagyományban a karácsony és farsang ünnep köré, kultikus és gyakorlati célzatait foglalja magában. A kezdet, születés, elindulás mozzanatai nyilatkoznak itt meg előttünk. Az ünnepek liturgikus fölépítménye alatt, velük sajátos egységbe ötvöződve mindenütt megtaláljuk az emberi boldogulás ősi, primitív szándékát és formáit is. A jeles napok Szeged-táji hagyományvilága ADVENT 'úrjövet', öregek ajkán advent azt a négyhetes előkészületi időszakot jelenti, amely az Egyház tanácsa szerint a karácsonyi ünnepeket megelőzi. Öregek szerdán és pénteken még nem régen is böjtöltek. Ezt valamikor kisbüt néven is emlegették. Advent igazi népi hangulatát a betlehemezés, szegediesen bötlehemözés, bötlehömjárás adta meg,

1 amely a múlt század második felében még gazdag változatokban virágzott. Azóta folyton hanyatlik. Az utolsó évtizedekben egészen elsorvadt, bár Tápén még 1959-ben is jártak betlehemet. Igen jellemző szokásuk, hogy menetközben, majd a házba lépés előtt kancsikával nagyokat durrantanak, aminek eredeti gonoszűző célzata kétségtelen. A szegedi táj betlehemjátékának nincs feltűnő sajátossága, helyi íze. Legalábbis a rendelkezésünkre álló szövegek archaikus vonásokat nem árulnak el. Kálmány a múlt század hetvenes éveiből közöl

2 két változatot, amely lényegében még a piarista karácsonyi dráma hagyományait őrzi, de álnépies, biedermeier átírása már kelletlenül érint bennünket. Ismerve a franciskánizmusnak a karácsonyi ünnepekhez való bensőséges vonzódását, föltételezhetjük, hogy már a régebbi századokban sem volt a játék Szegeden ismeretlen, sőt liturgikus szerepe is lehetett. Erre vall, hogy öreg tápaiak emlékeznek férfiaknak bent a templomban való betlehemezésére, ostorral való durrogtatására, közvetlenül az éjféli mise előtt. Tápén régebben házasemberek is jártak betlehemet. Ószentivánban a legelső betlehemezés mindig valamelyik hajnali misén került előadásra. Csak ezután indultak házról-házra. Pásztorjátékról később még szó lesz. Nincs itt helye, hogy a hagyományról bővebben szóljunk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy az egész adventi időszakban folyt. Alkonyat beálltával több csoport is járt házról-házra. A kisiratosiak készülődéseiről (1935) szabatos följegyzéseink

3 vannak: „A karácsonyi szent ünnep közeledtivel a betlehemes játék megtanulása érdekiben az öreg Szanda Gyuri bácsi összehítt bennünket, fiatalokat, oszt kimondta, hogy ki mi lesz. Amikor mán tudtuk, hogy például én leszek az első subás, akkor Gyuri bácsi azt is megmondta, hogy nekem mit kell mondani. Én leírtam, oszt esténként tanulgattam a szerepet. így tettek mind a legények. Amikor mán tudogattuk, akkor egy napon elmentünk Gyuri bácsihoz, oszt mondogattuk vagy két hétig. Mikor jól tudtuk, akkorra elérkezett december tizedike is. Legutoljára elkészítettük a betlehemi templomot keménypapírból meg színes papírból. Szépen kifaragtuk benne a jászolt, meg a búcsún vettünk kisbabát, amit belefektettünk. Az volt a Jézuska, a 1 A szegedi táj betlehemezése, betlehemező szövegei Kálmány L., Koszorúk II, 1-51; Közte néhány följegyzés máshonnan is. Továbbá Kálmány I, 99; II, 96; III, 128; Kovács 302; Kovács F., Iratosi kertek alatt 167. 2 Koszorúk II, 20-49. 3 Iratosi kertek alatt 167. 214