Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Föltétlenül ez az ősi képzetkör ihlette a következő, Kálmány-közölte félnépi búcsúztatót is, amely kutatásaink szerint a szegedi tájon sem volt ismeretlen : Isten hozzád kedves atyám, ki hozzám kegyes voltál, Itt gyászpompával elkészült menyegzőmre, kedvesim. Kiket ma elhagylak, Istennek ajánllak, Jézusommal megáldlak. Kedvébe estem az édes Jézus Üdvözítőmnek, Kit születésem napjától választék jegyesemnek, Azt ígérte nekem, hogy ő kedvel engem, Megjutalmaz egekben. Sietek hát a szent hitre, a sötét gyászos földbe. A muzsikának pengése lesz harangok zengése. Az ágyam megvetve: Sírom ki van szedve, Nyugovásra készítve. Örömatyám az én papom, mint jólelkű pásztorom. Vőfély pedig és nászr 4gyom itt éneklő kántorom. A nyoszolyúlányom Kapával az ásóm. Ez az én lakodalmam. Vendégeim éhes férgek, készen állnak a sírban, Eledelül engem várnak a sötét föld gyomrában. így hát kell búcsúzni, Sírhoz közeledni, Vendégimet táplálni. Leteszem ott a fejemről a menyasszonykoszorút, Mert hajamról leszedi azt földi féreg, aki rút. Azután nyugodni, ítéletig lenni, Itten fogok maradni. Szűnik immár muzsikája lakodalmi pompának, Vezet engem nyugovásra éneke kántoromnak. Lelkem hát Istennek, Testem pedig földnek Hagyom s földi férgeknek. Virgonc ifjak és szüzek, akik még itten éltek, Tanácslom, hogy az életben az Istennek éljetek. Mert ma mi énvelem, Holnap én azt vélem, Veletek lesz nem kétlem. Isten hozzád kedves atyám, ki hozzám kegyes voltál, Nem különben édesanyám, ki végemig dajkáltál. Jézus legyen nektek Éltetek s végetek, Egekben vezéretek. Hozzátok tovább fordítom utolsó búcsúzásom : Kedvelt, szíves testvéreim, kik őrzitek koporsóm. Éljetek a hitben, Teljes reménységben És égő szeretetben. 202