Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

AZ UTOLSÓ ÓRA Tápén sok haldokló ilyenkor maga kívánkozik az anyaföldre. Mondogatja : lemék a fődre, tögyetök lé a fődre. Természetesen gyékényt, pokrócot tesznek alája. Sándorfalván is így cselekszenek. Vigyáznak azonban — Juhász Antal följegyzése szerint, — hogy a mestergerenda alá kerüljön. Hasonlóan rendelkezik egyébként a szegedi Szentlélek Kolostor apácáinak szertartása is (1519). Azt a gyékényt, terítőt, amelyre a haldoklót ráhelyezték, utána három hajnalban ki szokták tenni a szabadba, hogy harmat szálljon rá, majd meghintik szentelt vízzel. Most már nyugodtan használhatják újra az élők is. Máshol is említettük, hogy Tápén meghúzatják a haldokló csöndes kimúlásáért a lélökváltság harangját is. Amíg ez szól, szintén szenteltgyertyát adnak a kezébe. A hírharang már a halált jelenti be a falu közösségének : először meghúzzák a lélökváltság harangját, majd minnyájával, azaz valamennyi haranggal : hármat csendítenek férfinak, kettőt asszonynak, egyet gyereknek. Öngyilkosnak, vízbefúltnak régebben nem harangoztak. Tápén még nyugalomra is szoktak harangozni esti Úrangyala-harangszó előtt a ravatalon fekvő halottért. A haldokló fölött a hozzátartozók az időközben megérkezett énekösasszony irányításával ezt szokták imádkozni: Atyaisten légy velünk, Fiúisten mellettünk, Szentlélök Úristen fölöttünk, Boldogságos Szűz előttünk, két koronás angyal két báliunkon, Krisztus szent kenete szívünkön, Krisztus szent teste nyelvünkön. Boldogságos Szűz ereje mindönkó velünk lögyön. Aki erösebb ennél, az ártson nekünk! Ó szentséges Szűz Mária, bűnösöknek pártfogója, most is viselj gondot reánk, ha égyün végóránk mutasd Anyánknak magadat, kérd érettünk Fiadat, hogy adjon boldog kimúlást, mönnyben szent színe látását. Uram hallgasd mög könyörgésünk és a mi kiáltásunk jusson eléd! A haldokló szószólója az énekösasszony. Ő imádkozik és énekel a nevében, ő könyörög névadó patrónusához is, hogy utolsó küzdelmében siessen oltalmára. Amikor aztán végre égyün az üdő, azaz beköszönt a halál, és a család tagjai tanácstalan megrendüléssel állják körül a most már hidegágy néven emlegetett betegágyat, az énekösasszony lesz a messzire költözöttnek szertartásmestere, aki a mágikus és szakrális hagyományok érvényesítéséről illendően és lelkiismeretesen gondoskodik. Szenteltvízzel hinti meg az ajtó kilincsét, hogy a gonosz be ne merészeljen jönni a halott lelkéért. Az ablakot meg kinyitja, hogy a lélek szabadon szárnyalhasson Istenhez. A gyéviek úgy tartják, hogy nem lenne nyugta a halottnak, ha a tükörben is meglátnák. Sövényházán a gyászoló családnak csak az elföldelés után jó csak ismét a tükörbe nézni. A gazda halálát a szegedi táj több helyén máig megjelentik a jószágoknak is. Tápén ilyenformán : farta ne, oda a gondviselőd! A gyász jeléül a lovakat szabadon eresztik. Ezt Jázován a szomszéd végzi, miután a halott gazdát búcsúztatás után már kivitték a hajlékából. Említsük meg itt, hogy Dékány Péter polgár végrendeletében 30 190