Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

1 Nem tudjuk, milyen volt a kék álló kelevény, amelyet egy Padén följegyzett archa­ikus ballada 109 emleget: eressz el, eressz el kék álló kelevény, mert lábamra dagad a kis karmazsincsizma... A gilva a kelevény egyik mérges, zöldbe játszó fajtája. Alsótanyán névmágiás gilice szóval is helyettesítik. A benne lévő kemény gennycsomónak vőgy, egyik apró fajtájának pedig vérgilva a tápot neve. A gilvát Temesközben régebben úgy orvosolták, hogy a jobb kéz gyűrűs ujjával oszlatták ezekkel a szavakkal: az Atya rontson, a Fiú bontson, a Szent lelök eloszlas­son. 110 Tápén ágyszalmával kerekítik meg, hogy elmúljék. Mindszenten valamikor ruhába kötött meleg tehénszart borítottak rá. Ez megérlelte, majd kifakajtotta. Pénz­darabbal, krajcárossal is szoktak kerekíteni. Utána eldobják: arra ragad át, aki föl­veszi. Temesközi népünk hagyománya szerint 111 a támadásra három reggel, napkelte előtt a jobbkéz nevetlenujjával keresztet kell húzni és ezt mondani: Krisztusnak gyé­kényágya, kűpárnájja, tüskös lepedőjje, sajtalan kásájja, Jézus mondása: múljon el a támadása. Mások hideg kést tesznek a keletkező támadásra. Olykor meg is kereszte­zik vele, hogy elmúljék. 112 Óföldeákon hallottuk, hogy a támadást három gerezd fokhagymával kerekítik meg, amelybe bicskával bevágták a kereszt jelét. Közben a Miatyánkot végzik, majd pedig a gerezdeket színcsurgásban ássák el. Régebbi vélekedés szerint kilenc helyről kell egy-egy falat szalonnát kérni, mind­egyikbe egy-egy rövid nádszálat szúrni és a nádszállal együtt a szalonnát szépen kerek­re vágni. Ezután mindegyikkel háromszor dörzsölve körül kell a gilvát kerekíteni, majd valamennyit kidobni a legközelebbi útkereszteződésre. Aki belehág, arra ragad a gilva. Régebben a gyereket Aprószentek napján (dec. 28) mustármagért küldték a szom­szédba. Itt nyírfavesszővel, vagy nyújtófával megveregették, hogy gilvás ne legyen. Erről bővebben még máshol is szólunk. KÖHÖGÉS. Sok hasznosnak vélt orvosságát emlegetik. Régen a fehér kutyaszart felfőzték és köhögős beteggel itatták. Köhögésről jó a mézes torma, bodzatea, ezerjó­fű, a sárgafehér (kandisz) cukor és a gyömbér összekevert pora, égetett cukor leve, vöröshagymatea, nyers tojás sárgája cukorral és olajjal kikeverve, pemetefű leve, szék­fűvirág leve, főtt kukorica megcukrozott leve, amelybe olykor tojás sárgáját és tábla­olajat is kevernek. Használatos a napraforgómagból főzött tea 113 is. Az ökörfarkkóró, tányérica, kékliliom, székfűvirág, akác, bodza virágát is köhögésről főzik. Ezerjófű forrázata magában is hasznos. Jó a tejben főzött fokhagyma, amelyet három reggel éhomra kell megenni. A diófalevél főzete is. A zabszalmából főzött, sárgafehér cukor­ral ízesített tea is használ. 114 Tápaiak szerint köhögésről jó a tejben főzött avas szalon­na. Újkígyóson a vörös színű kukoricacsutkából főzött tea is járja. Tanyán a főtt sárga­répa leve is. Jellegzetes gyermekbetegség a szamárköhögés. Elmúlik, ha szamártejet itatnak vele, a szamár szájában megforgatott kiflit adnak neki. Két óránként egy kávéskanál­109 Kálmány II, 1, 169. 110 Kálmány III, 153. 111 Kálmány II, 113; III, 153. 112 Kálmány II, 218. 113 Kovács 390, 391. 114 Ért. 1907, 243. 176

Next

/
Oldalképek
Tartalom