Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

vasfogat, én mög adok csontfogat! A kihullott fogat a kemence kuckójába dobatják vele. A szömfog tordai neve csöcsfog. A későnfejlődő zápfogat népünk is bölcsességfog néven emlegeti. A széles fognak kapafog a tréfás neve. Még a századfordulón is eléggé elterjedt népies fogtisztító szer volt a szivarhamu, továbbá az égetett, porrátört marhacsont. A fogkefe, fogkrém használata még napjainkban sem általános. Halált jelent, ha valakinek álmában kiesik a foga. Fűszállal nem jó a fogat piszkálni, mert rajta keresztül az ördög bújhat belé. A foggal számos találó szólásunk függ össze, több közismert közülük. Fogáhon veri a garast. Kimutatja a foga fehérjit. Ott hagyta a fogát. A félfogamra se ölég. Beletörik a foga valami vállalkozásba. A fogathullató gyereket azzal ugrasztják, hogy kifingotta az anyja a fogát. Kelletlenül ad valamit: olyan szívesen adta, mintha a fogát húzták vőna. Sérteget: olyanokat mond, hogy a kutya se vönné a fogára. Kihullottak a fogai: ehányta a fogát. Elment a kedve valamitől: evásta a fogát. Szájtátó gyereknek mondják a tápaiak: mögolvasi a béka a fogadat! A fogfájásnak még számos hagyományos népi orvossága tartja magát. Akinek a foga fáj, tegyen tömjént bele. Olyan fával kell piszkálni a fájós fogat — Kálmány följegyzése

78 szerint, •— amelyet körmenetek alkalmával a mozsárágyúból lőnek ki. A gyeviek szerint foganatos az eltett karácsonyi méz is. A fájós fogat olyan szilánkkal kell piszkálni, amelyet villámsújtotta fából vágtak. Meleg hamuval, sóval kell borogatni, amelyet kendőbe fognak. A fájós fog oldalán a kar felső részére, az erőizmok tájára tormát kötnek, hogy kihúzza a fájást. Beléndekmagot tesznek az égő pipára, hogy belélegzett füstje szüntesse meg a fájdalmat.

79 A Holdnak való elajánlásról máshol szóltunk. Ha valakinek fáj a foga és zsályát lát, szakítson belőle, szagolja meg, és mondja : zsálya, zsálya, akkor fájjon a fogam, mikor a tied.

80 A gledicsia tövisével piszkált fogból kiáll a fájdalom, hiszen a néphit szerint Krisztus töviskoronája is ebből volt. A fájós fogra fokhagymát, szivarvéget, koromolajat (creosot) tesznek. A tápaiak székfűvel és rozmaringgal párolják. A régi deszkiek szerint aki mindig bal lábbal lép le az ágyról, annak nem fáj a foga. A foghúzást még századunk elején is ősi hagyomány alapján, de már hatósági tilalom ellenére borbélyok végezték. Az ingó fogat a gyerek szájából sokszor úgy távolították el, hogy cérnát kötöttek rá. A másik végét valaki megrántotta, és a fog kijött. Volt úgy, hogy ezt a kinyitott ajtó kilincsére kötötték, majd nagy erővel becsapták. A fogat csakugyan ki is tépte a tövéből. Voltak olyan régivágású öregek, akik kihullott fogukat zacskóban összegyűjtötték, és meghagyták, hogy koporsajukba téve, velük együtt temessék el. Napjainkban már általános a fogorvosnál való foghúzás. FÜLFÁJÁS. Közismert, még középkori füveskertekből eredő népi orvosság a.fülfű, azaz kövirózsa (Sempervivum tectorum), fülbeeresztőfü, Alsótanyán füleresztő, Fölsőtanyán fülbecsavaró, fülrózsa, fülvirág, Apácán fülbecsavarító. Az alsóvárosi kolostor könyvtárában őrzött Fuchsius-féle füvészkönyvben: Hazai zeöldFwlfw. Más írással: Téli zöld. Ismét más írással : File Faios elem Fü. Utána írva : Hazakon terem is küsikla. Más orvosság gyanánt (pro pedis inflammatione) említi Fraxinus Gáspár: Si semper78 Kálmány 1, 111. 79 Ért. 1907, 241. 80 Kálmány III, 159. 170