Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

összetartozásának még tudatában lévő családcsoport. A rokonság, atyafiság apaianyai ágon, vérségileg lazább (sógorság), több nevet viselő közösség. Az egyes szavak között a mai nyelvhasználatban egyébként csak árnyalatbeli, halovány eltérések vannak. A fogalom jelenti a második unokatestvérig ágazó közösséget, beleértve természetesen a házastársakat is. Mindezeknek joguk van a lakodalmi meghíváshoz, itt az asszonyoknak régebben a fejrevaló selyemkendőhöz, temetésen a gyászkendőhöz és a gyertyához. Kötelességük viszont a gyermekágyashoz való ételvivés. A család erejét meghaladó munkafeladatok (aratás, gabonahordás, paprikaültetés stb.) elvégzésében a szomszédok mellett a nemzetség tagjai természetesen készséggel, a viszonzás biztos reményében szoktak résztvenni. Kamatnélküli kölcsön formájában egymást ház-, földvételnél, lakodalom esetén anyagilag is támogatják. Műrokonság, keresztkomaság A vérrokonság fokozatai és szegedi megnevezései mellett itt kerítünk sort a lelki, másként műrokonságra is, bár erre nincs külön összefoglaló szó. Különös figyelmet érdemel a komaság, illetőleg körösztapaság, körösztanyaság. Szólításban : körősztapám, körösztanyám. Említésben megtisztelő hangsúllyal, esetleg a bérmaszüléktől való megkülönböztetésül: vízrü tartott körösztapám, vízrű tartott körösztanyám. A komaság visszautasítása nagy sértés. Ez a kapcsolat igen eleven, sokszor még az atyafisági köteléknél is melegebb, mégsem érzik szükségszerűnek. Erre az efféle szólások is utalnak : sógorság, komaság nem nagy atyafiság, vagy : möghalt a gyerök, oda a komaság. Jelentőssé válhat azonban a komaság akkor, ha a gyermek édesapja meghal. „A koma ilyenkor — írja

6 Tömörkény a századfordulón — mint gyámforma lép elő, gondoskodását teszi minden olyan ügyben, amely a keresztfiára, lányára vonatkozik. A törvény szerint ugyan ehhez semmi jussa sincsen, de a tanyák népcsinálta törvénye sokkal régibb emennél és nem a jogot keresi, hanem a szokást." A Városban inkább a vérrokonokból kerülnek ki a gyámok. A hatósági közgyám tápai neve tútor, árvatútor. A koma kiszemelése már a legénykorban elkezdődik. Minden legény iparkodik magának bizalmas barátot keresni, akivel mindig együtt jár és összetart. Az ásotthalmi legény esküvőjén ő lesz az első koszorúslegény. Megházasodván ezt, illetőleg ennek feleségét és nem a vérszerinti rokonát — ezt csak újabban, úri hatásra — hívja meg keresztkomául. Az ilyen legénykori komák egymásnak rendesen Összes gyermekeit kölcsönösen keresztvízre tartják. Ezeknek a komáknak gyermekei köröszttestvér, alsótanyán tűrül vágott köröszttestvér megszólítással illetik egymást, de így szólítják egymást a házastársak is férjük, illetőleg feleségük kereszttestvéreit. Ebből érthető a körösztcsalád megnevezés is. A komák, komaasszonyok szüleinek az öregkoma, öregkomaasszony megszólítás jár. Régebben, az első keresztelés pillanatától a komák, komaasszonyok kendezték, magázták egymást, ha azelőtt a tegezés járta is közöttük. Mostantól kezdve nem szólították keresztnéven sem egymást, hanem kölcsönösen az ünnepélyesebb koma, komámuram, komaasszony rangjelzés illette őket. A kereszteléssel keletkezett komaság alapján a komának körösztkoma, olykor körösztvizes koma, szentségös koma, illetőleg komaasszony a neve. Legény, de különösen lány régebben szegyeit volna keresztszülőséget vállalni. A régi tápaiak a keresztkomát az édestestvérnél is előbbvalónak tartották. Gerendás szobákból 177. 12