Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

colhatott a menyasszonnyal, aki pénzt dobott a tányérba. Amikor a vőlegény úgy találta, hogy már mindenki táncolt vele, előlépett az ajtó mellől. Elkapta a menyasszonyt és a násznép kiabálása, jajgatása mellett elragadta. A tánc végén a szegedi nagytájon mindenütt a násznagy az egyik tányért összetöri, és úgy önti a menyasszony kötőjébe, vagy nyújtja át a bennük lévő, sokszor tekintélyes összeggel: az újpár első keresetével az újembernek. A pajkosabb sándorfalvi legények Juhász Antal közlése szerint ezt kívánták : ahány darab, annyi gyerök! Klárafalván a pénzt az új asszony kötőjébe önti. Ez belemarkol és ad belőle a vőfélynek, muzsikásoknak. Tiszaszentmiklóson a tányért a menyasszony után hajítja. A szőregiek, ószentivániak szerint annyi gyereke lesz majd az új asszonynak, ahány darabra törik a tányér. Padén ezt hangosan kívánják is neki. A táncot régebben az asszonyok égő gyertyával a kezükben állották körül, gonoszűző célzattal. Tanyán olykor még mindig előfordul a házkerülés is : a menyasszonytánc után a násznép táncmenetben, muzsikaszó mellett megkerüli a lakodalmas házat. Tápén az újasszonytánccal megvárják a kárlátósokat. Az újasszonytánc anyagi haszna miatt napjaink polgáriasuk lakodalmaiban is tartja magát. Előrehozzák azonban a sortánc helyére, nem sokkal vacsora után. A kontyolás elmarad, miután a parasztkonty már jópár évtizede mindenütt a múlté. A menyasszonyon olykor a polgári esküvőjén viselt ruha, fején hátrakötött pöttyös kendő. Kárlátó Hajnalban érkezik el a kárlátó, az egész szegedi nagytájon kállátó, kálátó ideje: a lányosház válogatott fiatal násznépe ellátogat a legényes házhoz. Számuk Alsóvároson mindig páratlan: 7, 9, 13. A férfiaknak kell eggyel kevesebbnek lenniök, mint a 140 „Eladó az újasszony" (Tápé, Juhász Antal felvétele)