Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

menyecskéknek. Meglepetésszerűen kell beállítaniuk. Megnézik, kérdezgetik az új asszonyt, majd meg is vendégelik őket. Kocsonyát, hideg paprikást kapnak. Utána táncra pördülnek. A férfiak a legényesház asszony vendégeit húzzák el, az asszonyokat meg az idevaló férfiak viszik táncba. Az ő nótájuk a kálátósok nótája. Ez a lakodalom leghosszabb nótája. Sok farka, azaz ráadása, meghosszabbítása is van. Amikor már jól kimulatták magukat, visszatérnek a lányosházhoz. Ez olykor más úton történik. Algyőn

M a vőfély éjfél után egyedül, világító lámpással a kezében elmegy a lányosházhoz, amelynek vendégeit a következő rigmussal hívja kárlátóba : Adjon az Úristen szerencsés jó estét, Küldje le a házra áldását, kegyelmét, Kik itt egybegyűltek, legyenek boldogok ! Hogy miért jöttem én, íme beszámolok : Kedves vőlegényünk, kit Isten éltessen, Nem különben atyja küldtek ide engem, Szépen felkéretik az egész háznépet, Tegyék meg kedvükért azt a szívességet, Jöjjenek házukhoz, ők most vígan vannak, Mint új atyafiak, velük mulassanak ! Hogy el ne tévesszék valahogy a járást, Elküldték velem a világító lámpást. Megérkezve, seregét így köszönti be : Szerencsés jó estét adjon az Úristen, Tisztelt násznagy uram, örömmel jelentem, Hogy mint egykor Mózes, Izraelnek népét Vezetvén, érezte Isten kegyességét, Száraz lábbal kelt át a Vörös-tengeren, Népéből egyet se ért a veszedelem. Választott népemmel én is megérkeztem, Nem történt baj velünk, megőrzött az Isten. Hanem, mivel bizony jó nagy utat tettünk, .; El is fáradtunk és meg is melegedtünk, Engedjék pihenni e vándor csapatot, És osszák meg velük, amit Isten adott ! Kálmány szerint Szajánban a kárlátósok ajándékot is szoktak magukkal vinni : virágot, zöld ágat, fagallyra aggatott almát, szilvát, diót. Ez az életfa, amelyet azonban ők nem neveznek így. Kezükben még égő gyertya, továbbá bor, pálinka, rétes. Bohóskodások Már csak hírében él a tyúkverő. Szerencsére többen is megörökítették. Kovács János szerint

54 a lakodalomra virradó hajnalban két legény hatalmas rudat kapott a vállára, és a vőfély vezetésével muzsikaszó mellett bejárták a lakodalmi vendégek hajlékait, ahol aprójószágot, egy-egy szál kolbászt, sonkát akasztottak a rúdjukra. Amikor megtelt, visszatértek a lakodalmas házba, ahova közben a kárlátósok is megérkeztek. Emelkedett jókedvvel tovább folyt azután a mulatság. A tyúkverő derűs jelenetei közé tartozott az is, amikor a legények a vendégek hajlékából egy-egy ruhadarabot is elcsentek, és most magukra öltötték. 63 Belovai S., Algyői népszokások. Alföldi Tudományos Gyűjtemény. Szeged, 1948, 57. 64 Kovács 292. 141