Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Tápén a múlt században az ételhordókat két felől, négy-hat, esetleg nyolc-tíz gyertyás kísérte égő, rendesen szentelt gyertyával a kezében. Ezek leginkább a kardoslegények közül kerültek ki. Mint már mondottuk, a Temesközben viszont a franciák dolga volt a kiszolgálás. Ilyenkor vizet csúfság lenne az asztalra tenni. Akik vacsorakor mégis inkább vízre lennének szomjasak, azokat a Városban, Tápén és a környező tanyavilágban szamaras néven emlegetett legény elégíti ki. Vizes köcsöggel körbe jár, miközben jelentgeti magát: szamaras, itt a szamaras! Ez még annak emlékezetét őrzi, amikor a tisztavizet szamárhúzta lajtokon hordták végig a Belvárosban. * Az ünnepélyes vacsora végeztével az örömszülék, családtagok, vőfély, kiszolgálók, muzsikások evésére kerül csöndben gyorsan sor. A gyevi vőfély a muzsikások vacsoráját így köszönti be : Jóestét kívánok násznagy uramnak, Akinek a háznál mindenre gondja van. Szegény muzsikásokról levette a gondját, Nem mondta meg, nekik mit ád vacsorát. Ne féljetek semmit, gondom lesz rátok. Röviden megmondom, mi a vacsorátok. Megvan nálunk a régi jó szokás, Muzsikásoknak főztünk egy nagy üst répát. Ha húst adunk nekik enni, bort is követelnek, Mindig beszélgetnek, nem is hegedűlnek. Ha répát adunk nekik, Még vizet sem kérnek, mindig hegedülnek, Ne féljetek semmit, Főzök nektek répát eleget is, Jól lakik vele a feleségetek is. Visszajön : Visszajön : Most már kimegyek a konyhára, A répának drága illatára. Amit az előbb mondtam, Azzal már megbuktam, Mert a gyerekek a répát mind elhordták, Az üstöt is kikaparták. De van sülttök, savanya paprika, Amitől majd a prímásnak égni fog a gyomra. Most már kimegyek a konyhára, A sülttök és savanyapaprika édes illatára. Jóestét kívánok násznagy uraméknak, Amit az előbb mondtam, azzal is megbuktam. Mert a savanyapaprikát elhordták, A sülttököt a macskák összemajszolták. Most már nincs mit tenni, A muzsikásoknak húst kell adni enni. A vacsorára behordott asztalokat ezután gyorsan kiviszik, hogy legyen a tánc számára hely. Csak a fal mentén elhelyezett padok, meg a násznagy előtti asztal maradnak helyükön. A szemetet, hulladékot a násznagy asztala alá söprik. Csak a lakodalom végén szabad kitakarítani. Ezután Tápén újabb sortánc következik. A táncmestör, esetleg a vőfély név szerint megnevezve táncba rendeli az ülő vendégeket, vagy azokat, akik már nem kívánnak táncra kerekedni. Megnevezi táncosnéjukat is: özvegyasszonyokat, Öreglányokat. Kitérni a felszólítás elől illetlenség. A násznagy előtt Alsóvároson állandóan, egész éjjel ott van egy tál paprikás és kalács. Akinek kedve tartja, minden kérelem, illetőleg engedély nélkül ehet belőle. Csakugyan : sokan meg is kívánnak borkorcsolyának egy-két falatot. 136