Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Említettük már, hogy régebben, a múlt században a vacsora fogásai között ott volt a kása, keménykása is. Annak a borravalónak, amelyet a szakácsasszony állítólagos égési sebei miatt bekötözött kezekkel szedett, kásapéz volt a neve. Ez úgy történt, hogy a vőfély kíséretében hosszú fakanállal sorra bökdöste az embörvendégöket, vagyis a férfiakat, amíg „orvosságra" nem vetettek neki pénzt. Tápén csatlakozott hozzá ételkavaró lapockájával a szakácsembör is, aki groteszk táncmozdulatokkal utánozta a paprikásfőzés mozzanatait. Külön húztak, azaz csak nekik muzsikáltak, amikor táncra is pördültek egymással. Nyilvánvalóan ebből a mozzanatból kerekedett a szegedi táj számos helyén a lakodalom egyik legmulatságosabb mozzanata, a szakácstánc: a vőfély vezérlete alatt főzőeszközökkel, cintányérként használt födőkkel, fakanállal vert fazekakkal, bográccsal, kezükben kanállal, lapockával hadonászva felvonultak a szakácsok, kiszolgálók és muzsikaszó mellett rögtönzésekben gazdag szilaj táncba kezdtek. Csanyteleken még szitában azokat a kanalakat, villákat is rázni szokták, amelyeket vacsora után a vendégek elől összeszedtek. Az újkígyósi bevonulás a Rákóczi nótája hangján történik. A szakácstáncban mások nem szoktak résztvenni 50 . Vacsora után ismét megkezdődik, illetőleg folytatódik a mulatság, tánc. Tápén a vőfély kikérésére most is táncra parancsolja a násznagy a népet. Amikor már jó ideje táncol mindenki, a vőfély elkiáltja magát : cigány, aki nem cserél! Most mindenki azt keresi, választja, akivel legszívesebben táncol. Újabb parancs: mindönki keresse meg a magáét! Erre sok fehérnép ellilan, nehogy ismét olyannal járja, akivel csak a vőfély parancsolta össze. A menyasszony visszavonul, de hamarosan, olykor átöltözve visszatér. Egyeshelyeken most következett a sortánc, amely lassan már egészen a múltba merül. Minthogy a sortánc alatt az illetékeseken kívül más nem táncolhatott, még a múlt század utolsó évtizedeiben is a fiatalság valami külön helyiségbe, esetleg a szomszédba vonult, hol főleg a fordulj balha játékkal szórakozott. „E játékot — írja 51 Kovács János — csak ha nagyobb számban jönnek össze, szokták játszani, mégpedig úgy, hogy egy zsebkendőt összefonva, egyik legény: káplár kezébe veszi azt. Most a szoba közepén egy kis székre ül valamelyik leány vagy legény, kire gyöngén egyet üt az összefont kendővel a káplár, fölkiáltva : fordulj balha. A széken ülő leány a kis széket megfogva, kissé fölemeli, de ülve marad rajta. Háromszor megfordul vele, majd hozzáhajol a káplár. Ennek fülébe súgja a jelenlévő legények egyikének a nevét. A káplár arra tart, ahol a megnevezett legény ül. Az összefont kendővel most ennek a hátára húz. A legény a kisszéken ülő lányhoz lép, megcsókolja és helyébe a kisszékre ül. Az így leírt módon folyik a játék tovább, hol a legény választ leányt, hol megfordítva." Megjegyzi még Kovács, hogy „a szemérmetes leányzó ebben a játékban a választás által tudtára adta a legénynek, hogy szerettire való, és viszont a legény is a lánynak. így rendesen első lépése, első eszköze volt olykor a fordulj balha-játék a házasságnak is." Csak akkor tértek vissza, amikor vége lett a szertartásos táncnak, és a vőfély bekiáltott hozzájuk : szabad a tánc! A játék menetét, célzatait öregektől mi is így hallottuk. Fölkontyolás, újasszonytánc Éjfél körül a visszavonuló menyasszony fejéről leveszik a fátyolt és a koszorút. Át is öltöztetik. Ilyenkor be szoktak hívni egy lányt és a fátyolt a fejére nyomják, hogy mielőbb férjhez mehessen. Majd bekötik a menyasszony fejét és elrejtik a vőlegény elől. 50 A szomszédos, de más népi törzsökhöz tartozó dorozsmai földön a szakácsember reggeltájban az üres bográcsot fülénél fogva nyakába akasztotta, két fakanállal verte. A muzsikások kísérték. A vendégek pénzt vetettek a bográcsba. Aki nem adott, bekormozta. Az összegyűlt összeget végül az újasszony kötőjébe öntötték. 51 Kovács 402. 137
