Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Terjánban a násznagy ilyenkor a menyasszonynak nagyon a lelkére kötötte, hogy urának engedelmeskedjék. Elpéldázta Ádámnak és Évának ama történetét, hogy az Űr a bűnbeesés után Éva anyánknak tálat adott. Az engedelmesség volt beletéve : a fehércseléd engedelmeskedjék az embernek.

49 Vacsora alatt egy kisfiúval, kislánnyal lelopatják a menyasszony lábáról a cipőt. Nemsokára a vőfély kikéri a menyasszonyt táncra. Ha nincs meg a cipő, akkor a menyasszony sánta. A násznagy tartozik előkerestetni, majd megvásárolni. A vételár a muzsikásokat illeti. A szokás a szomszédos bánáti németség körében is él. A kiszolgálást a vőfély irányítja, ő köszönti be ékes rigmusokkal az ételeket. A balástyai násznagy állva hallgatja végig. Háta mögött nyolc-tíz kiszolgáló áll libasorban, hogy verseinek végeztével ők is a vendégek elé tegyék a tálakat. Tápén a múlt században az ételhordókat kétfelől négy-hat, esetleg nyolc-tíz gyertyás kísérte égő, rendesen szentelt gyertyával a kezében. Ezek leginkább a kardos legények közül kerültek ki. Temesköz számos falujában a kiszolgálás ófranciák dolga volt. Alsóvároson manapság a vőfély, továbbá a házbeliek, és olyan legények végzik, akiknek nincsen lányuk, azaz táncospárjuk, így tehát ráérnek segíteni. A szegedi tájon általános volt, manapság azonban csak a Temesközben él az ételhordó legények fölavatása és eskütétele. Ez a vőfély feladata : Tisztelt násznagy uram, ismét megjelentem, Van már hadseregem, ezennel jelentem, Most már kiállhatok a csatamezőre, Törökkel, tatárral, véres menyegzőre. Éljen! Amíg ezt a tábort összeverbuváltam, Szép magyar hazánkat egészen bejártam, Voltam túl a Dunán, a bérces Erdélyben, Nagy magyar Alföldön, Kárpátok tövében. Éljen ! Zászlóm alatt van az egész ország népe, A magyar ifjúság, nemzetünknek éke, Székely testvéreink, a kunok és jászok, Meglátják, hogy futnak tőlünk a kozákok. Éljen! Harcba a magyarnak sohasem volt párja, A magyar katona Isten katonája, Muszkát vagy németet ágyúval, puskával, Tönkre ver a magyar egy szál pipaszárral. Éljen! E hős hadseregnek vezére én vagyok, Lénungot, menázsit számukra én adok, Ki hű katonám lesz, bőrét kitömetem, A gyávákat pedig mind főbelövetem. Éljen! Mindegyik katonám magyar vérből való, Hiszem, hogy egy se lesz közöttük áruló, Harcban edzett hősök, akárcsak jó magam, Vizsgálja meg őket, tisztelt násznagy uram. ' £ '..-.'. Éljen! 49 Világunk alakulásai 41, 43. 132 4