Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Tápén most mondja ki először : dicsértessék a Jézus, édösanyám! Körüljárnak vele, miközben az ételt megkavarja, megkóstolja, söprűt nyomnak a kezébe, Alsóvároson, Kiszomborban meg göndörhajú gyereket ültetnek az ölébe. Tápén a már odakészített subára szokták hasonló célzattal ültetni, vagyis hogy majd szép göndörhajú gyereket szüljön. A gyerek aztán almát,

43 Debreczeni szerint nyakravalót kap ajándékba. Szatymazon régebben a menyasszonnyal meg szokták a tanyát kerültetni. Deszken hirtelenében cipót dugnak a hóna alá, hogy majd szép púpos kenyereket süssön. Újkígyóson fölnézették a szabadkéménybe is, hogy majd feketeszemű magzata legyen. Jelképesen olykor ablakot is tisztíttatnak vele, hogy ne legyen álmos. Mindeme kezdő mozdulatok mágikus célzata nyilvánvaló. Mi már nem láttuk, nem is hallottuk, de Debreczeni, majd Tömörkény még megörökíti

44 a következő illendőségi hagyományt : „Jön az esti vacsora, amiben az újasszonynak nem sok gyönyörűsége telik. Most mikor a vőlegény anyja vagy apja a házban, vagyis a szobában van, föl kell állnia és csak akkor ülhet le ismét, amikor azok a szobából kimentek. Ez az öregek iránt való tiszteletet jelképezi. A napa azért leginkább a konyhában tartózkodik, hogy az újasszony leülhessen az asztal mellé. Ipa pedig az udvaron jár-kel a hívatlanok között, kínálván őket citromos borral és kaláccsal." Debreczeni még azt is megjegyzi, hogy a menyasszonynak vacsoraidőig egy szál ingben kellett várakoznia a kamrában. Térjünk azonban vissza a megérkező menyasszonyhoz. A vőfély így köszönti be : Adjon az Úristen szerencsés jó estét, S tartsa békességben e háznak vendégét ! Tisztelt násznagy uram, mi ismét megérkeztünk, Most már elmondhatjuk, hogy sikerrel működtünk, Mert szép menyasszonyunk íme megérkezett, Kérem, násznagy uram, fogjon vele kezet, S fogadják be őt e szép társaságba, Részesítsék őt e szép mulatságba. A násznagy kezet fog a menyasszonnyal, majd a vőfély a muzsikások felé fordul : Most tehát zenészek, hegedűk zengjetek, Hogy menyasszonyunknak fülei csengjenek, Mert most már mulathatunk, ahogy mi akarunk, Mert most már véget ért legnehezebb dolgunk. Kezdődjék hát meg menyasszonyunk tánca, Hogy kiszakadozzon szoknyájának ránca! A menyasszonyt eredetileg nyilván kultikus célzatú tánccal fogadják be urának nemzetségébe. Ez a sortánc, amely Tápén így megy végbe : a vőfély a násznagyok előtt beköszönti a vőlegényt: íme a vőlegény, köztünk megérkezett, Tessék násznagy uraim, fogjanak vele kezet! Leül a násznagyokkal szemben, a vőfély pedig a menyasszonyt a házból csipkés zsebkendőjénél fogva a násznagyok elé vezeti. Őt is beköszönti, majd a kézfogás után parancsot ad a muzsikásoknak, hogy húzzák el a sortáncot. Először a vőfély táncol a menyasszonnyal, majd kérésére a násznagy felszólítja a táncmestert, hogy ő táncoljon a menyasszonnyal. Ez meg is történik. Egy-két fordulat után most ő áll a násznagyok elé, és kalapját megemelve kéri őket, hogy szólítsák föl a vőlegényt a sortánc eljárására. A vőlegény eleinte csökönyös, koccint a násznagyokkal, de táncolni nem megy. A násznagyok is pártját fogják, és különböző kifogásokkal igyekeznek mentegetni a 43 Boldogasszony 22. 44 Farsangon. SzN. 1899. 29. sz. 127