Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

HAZAÉRKEZÉS Tápén megérkezve a vőlegényes házhoz, a két első kardoslegény tánclépésben odament a bejárathoz, kardját a magasban keresztbe szögezte. Ez alatt vonult be az újpár és az egész násznép. Temesköz több falujában a kapuhoz érkezve, egy vízzel telt vödröt kell a menyasszonynak feldöntenie, mert a szőregiek, deszkiek, klárafalviak, kiszomboriak szerint csak így számíthatnak majd a jó fejőstehénre. A szokás Tiszaszentmiklóson is él. Kiszomborban egyidejűleg tisztabúzát is szoktak a menyasszony fejére szórni, hogy hasonlóan hulljon az újpárra az áldás egész életében. A magyarázatok természetesen már másodlagosak, az eredeti célzat az asszonyi helytállás, termékenység. Az otthon maradt asszonynép kezében égő gyertyával, Újkígyóson szükségből olykor csak meggyújtott kukoricacsutka fényénél fogadja a násznépet, ha még nem is alkonyodik. Varga János a múlt század derekán megörökítette,

41 hogy az esküvőről új otthonába érkező menyasszonyt a vőlegény szülei megölelték, majd az udvarban egy meggyújtott szalmarakás füstje alatt vezették át, ezután a kutat kerültették meg vele, végül pedig a kötőjébe öntött búzával vezették körül a házban és a kamrában. Sövényházán a napa még a közelmúltban is karonkapta a menyasszonyt, s a konyhába vezette, ahol megkavartatta vele a tűzhelyen fövő kását. Kálmány szerint

42 söprűt vetettek a menyasszony elé, amikor bement a küszöbön. Sövényházán ez már a kocsiról lelépő menyasszony elé került. A magyarázat már másodlagos: ha fölveszi, akkor majd szeret tisztogatni. A vőlegény és menyasszony a ház ajtajában, küszöbén napjainkban is kettészakít egy perecet, ami annyit jelent, hogy kenyerüket ezentúl már meg fogják osztani. Tápai neve — mint láttuk — szakajtóperec. Itt a vőlegény belől lép a házküszöbön, és egyik lábát a küszöbre teszi. A menyasszony kívül marad, de egyik lábával ő is a küszöbre lép. így törik, szakajtják ketté a perecet. Adnak belőle a mellettük állóknak is. A perecbe tréfából olykor zsineget is sütnek, a szakítás tehát nehezen sikerül. Van aztán ilyenkor nagy nevetés. A tiszaszentmiklósiak szerint így majd nem válnak el egymástól. Debreczeni János úgy látta, hogy ez a szertartás a múlt század derekán még olyanformán történt, hogy egy asszony nyújtott egy-egy darab kalácsot mindkettőjüknek. Belemártották az asszonynál lévő mézes findzsába, és kölcsönösen egymás szájába tették. Klárafalván, Szőregen az örömanya kis tálon mézzel együtt nyújtja be a perecet a fiataloknak, akik a letört darabot bele is mártják. Tordán az örömanya a kínálás után szándékosan földreejti a tányért. A menyasszony sokszor utánakap. A menyasszony — mint azt a mórahalmiak mondják : koszorú alatt, vagyis koszorúval a fején — az ajtóban várakozó ipának, napának kezet csókol, esetleg csak csókot ad, ők pedig átölelik, megcsókolják, majd bevezetik a házba, leendő hajlékába. 41 Varga J., Magyar házassági szokások eleinknél. VU. 1872, 586. 42 Kálmány I, 193. 126