Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Dicsérjük a Jézust, aki minket megváltott, Mostani dolgainkban előre mozdított. De nem könnyű az, amelyben mi járunk, De csak nem lesz hiába minden fáradságunk. Mert íme róla hoztam bizonyságot. Amint tetszik látni koszorúslányuk Vőlegény urunknak hozott szép bokrétát, Az ő kedvesének szíve ajándékát. És ez alkalommal őneki átadjuk, Kit mindnyájan pártolunk. Éljen! Mert béke és öröm szálljon a jelenvalóra, Nehéz utunk fordul-e már jóra? Mert szép menyasszonyunk koszorúslányától Küldi vőlegényünk drága bokrétáját annak jeléül, Hogy ő is kíván jönni, mert párja nélkül Nem tud megnyugodni. És általunk kéreti vőlegényét, Hogy fogadja jó szívvel ezen küldeményét. Éljen! Ezután a koszorúslány a vőlegénynek föltűzi a virágot. Utána pedig a férfivendégek mellére kerül egy-egy egyszerűbb virág. Ezért kisebb összegű pénzt illik adni. A násznagy a körösztvizes, szentségös keresztapa, másodsorban a bérmaapa szokott lenni. Csak akkor más, ha már ők nem élnek. Tápén a keresztfiának asztalt szokott venni, amelyet az írás szerint fiak ülnek körül. A násznagyné, vagyis a keresztanya veszi Tápén menyasszonnyá vált keresztlányának a menyasszonyi ruhát, paplant, de legalább a menyasszonyinget, amelynek ilyenkor mënyasszonykorozsma a neve. Varga János hallomása szerint a nászanya a kérőnásznagy felesége volt, aki a menyasszonyt a templomba vezette és az örömanyát helyettesítette. A szót nem hallottuk. Említsük még meg, hogy a menyasszony násznagyának, házassági tanújának Szőregen, Újkígyóson, Tamásfalván, Tápén régen fehérnásznagy, Szajánban pedig alprincipális megnevezés is járja. A násznagyot a lakodalomba régebben különleges meghívás illette : Adjon az Úristen szerencsés jónapot, Ki bennünket saját képére alkotott. Ki bölcsen intézi a világ folyását, Mennyei trónjáról hinti ránk áldását. Mint követ léptem át e háznak küszöbét, Hogy átadjam N.N. kérését, Ki hétfőn délután szép menyasszonyával, A házaséletre választott párjával Kíván a törvény és vallás értelmében Egybekelni a Szentháromság nevében. Tisztelt násznagy urat fölkéreti velem, Hogy az esküvőnél legyen végig jelen. Az esküvő után szerény hajlékába, Rokoni s baráti víg társaságába, Egy pár pohár borra s egy kis vacsorára Násznagy úrnak egész családját elvárja. A násznagy kötelessége fogadni a lakodalomba érkező vendégeket, akiket a vőfély köszönt be. Pálcájával megkocogtatja az ajtófelet, illetőleg sátorfát : a muzsika elnémul, a tánc is addig megszakad. A násznagy kezet fog velük, és bort önt nekik. Az asztalnál ő veszi át ajándékaikat. Esküvő, 111