Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A vőfély címere a vőfélyvirág, a vőfélykendő, a felszalagozott vőfélykalap és a szintén fölpántlikázott vőfélypálca. A vőfélyvirág a vőfély mellére, kalapjára, olykor pálcájára is tűzött, pántlikával ékesített, máshol már leírt színes művirág. Minderről a menyasszony gondoskodik. Padén a nagyvőfély a kalapján jobb felől viseli a virágot, a kisvőfély pedig bal felől. Csókán a vőlegényes ház vőfélyének virága, pántlikája kék, a menyasszonyos házé pedig rózsaszín. Pusztaföldváron egész esküvő és lakodalom alatt még fehér melleskötőt is visel. Sövényházán, Tápén, de máshol is a vendéghívogatás azzal kezdődik, hogy a vőfély megjelenik a menyasszonyéknál és kikéri tőle a virágot : Áldassék az Isten dicsőséges neve, Ki idevezérelt e bizonyos helyre, Melyre vőlegényem kívánja, hogy érjek, Hogy itten magamnak címereket kérjek. Kérem szeretettel hát kegyelmeteket, Ne tartóztassanak sokáig engemet ! Szolgáltassák kézhez azon címereket, Mellyel megtisztelek sok szép vendégeket ! Jónapot kívánok ! Amikor a menyasszony föltűzte neki, így köszöni meg : Köszönettel veszem e szép ajándékot, Mellyel felcifrázta az én ruháimat. Adjon Isten érte ezerannyi jókat, Holtod után pedig örök nyugodalmat. Békesség adassék e házigazdának, Ki ily személyt nevelt, de nem önmagának. Áldás és békesség az édesanyának, Mely tiszteletre vagyon leányának ! Most nyomban meg is szokta hívni a menyasszonyt az esküvőre. Csak ezután kezdődhet a vendégek, helyesebben a már említett házak hívogatása. Ezzel szemben a Városban Kovács János szerint a virágok beszerzése és a vőfélyek felvirágozása a múlt század utolsó évtizedeiben a koszorúslányokra tartozott. Hallgassuk meg: „A vőfélyeket a nyoszolyúlányok virágozzák föl a hívogatás napján, mely rendesen a lakodalom napját egy héttel megelőző vasárnapon kezdődik. A fölvirágozás napján a vőfélyek ünneplő ruhában és a dísz kedvéért pálcával kezükben megjelennek a menyasszonyos háznál, hova következőleg köszöntve lépnek be: Dicsérjük a Jézust, az Úristen fiát, Terjessze e házban az ő szent malasztját. Engedelmet kérünk illő alázattal, Hogy belépni merünk ilyen bátorsággal. De mivel N. N. vőlegényünknek vagyunk küldöttjei, Ki szép menyasszonyát tisztelettel kéri, Hogy hétfőn mint illik katolikus szűzhöz, Járulván buzgón az Oltáriszentséghöz, És aznap tíz órára szent eskütételre Ott jelenjen meg a szent oltár elébe." Ezután kérik, hogy a nyoszolyúlányok tűzzék föl nekik a virágot. A már egész halom virággal itt tartózkodó nyoszolyúlányok most előlépnek és megkezdik a fölvirágozást, mely abból áll, hogy a vőfélyek kalapjára, annak karimáját átölelő boti virágot, csinált virágot kötnek, és ezenkívül a mellükre a mándli baloldalára hasonló virág kerül tenyérnyi széles, bokáig leérő kék- vagy rózsaszín selyem pántlikával, kezükbe pedig egy citromba, régebben almába szúrt 40-50 cm hosszú rozmaringágat kapnak. A fölvirágozás után a nyoszolyúlányok hazasietnek, mert a vőfélyek most ott kezdik meg a hívogatást. Amint kilépnek a menyasszonyos háztól — gonoszűző célzattal egy-két pisztolydurranás jelzi ezt — azonnal a lányok lakása felé tartanak, és oda a következő rigmussal köszöntenek be : 108