Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Szöröncsés jónapot kívánunk Istentől, N. N. vőlegényünktől jövünk küldöttségből, Engedjék meg, kérjük kedves leányuknak, Mint szép menyasszonyunk nyoszolyúlányának, Hogy ránk következő hétfőn tíz órára Násznépünkkel jönne az Isten házába. És ugyanaznap délután két órára Szintén megjelenni a víg lakomára, Az új házaspárnak öröme napjára S a többi ifjaknak nagy buzdítására. Gondunk alá vesszük, mi is majd ott leszünk, Addig is az Isten maradjon mivelünk. Ezután következik a násznagyok, végül a házak meghívása. Ez Tordán így hangzik : Jónapot ! Hogy vannak, mint vannak, hogy szolgál az egészség? Örülök, örvendők, hogy friss jó egészségben találtam kegyelmetök hajlékát. Dícséröm az Atyaistent, aki műnket teremtött. Dícséröm a Fiúistent, aki műnket mögváltott. Dícséröm a Szentlélök Úristent, aki műnket mögszentölt. Dícséröm a Szentháromságot, mert ű röndölte el a szent házasságot. Dícséröm a Boldogságos Szűz Máriát, aki szülte a világ Megváltóját. Tisztölöm a háznak urát, asszonyát és egybelévő családját. Miáltalunk fölszólítja magukat N.N., ha nem vetik mög kegyelme hajlékát, mint ahogy ű sëm vetötte mög a kegyelmetökét, szívesen elvárja kegyelmetöket ëgy pár tál ételére és ëgy pár pohár borára, az ű fia, leánya öröme napjára, úgy mint szombat délelőtt 10 órára. Dicsértessék a Jézus Krisztus! A mindszenti vőfély hívogatója szinte szórói-szóra egyezik a tordaiéval, de ő a végén ezt is hozzámondja: Nem vagyok én holló, hogy én itt maradjak, Hogy én ezön háznál eledelre kapjak, Hanem az utamban visszafordulok, Az Isten oltalmába ajánlom Magukat. Tápén a vőfély társaságában levő vőlegény efféle szavakkal külön is meghívja a családot: nagyon szépen tisztöli kendtöket édösapám, édösanyám, mög én is, hogy az esküvőre, az esteli vacsorára, mög a további mulatságra egyék (eljöjjön) kendtök. A lányosházhoz olykor a menyasszony egymaga, vőfély nélkül hívogatott. A századfordulón még voltak — nagyon meghitt rokonok, barátok számára — tréfás hívogatók is, mint ez a tápai: Fekete kánya, kanliba, Gyek kendtök a lagziba. Ha gyürr kendtök, lösz kendtök, Ha hoz kendtök, ösz kendtök. Újkígyóson, Tápén a meghívott házak legényeinek, nagylányainak külön meghívás járt, akik megnevezték, hogy a vőfélyeknek kiket kell még a lakodalomba párjukul meghívniok. Szőregen valamikor a vőfély hívogatta a családokat, két kardos legény a vőlegény, a nyoszolyúlányok pedig a menyasszony kortársait, cimboráit. Ha a szőregi család megköszöni a vőfély fáradozását, annyit jelent, hogy nem megy el a lakodalomba. Az ilyesmiből könnyen támad egész életre szóló neheztelés. Ezért legföljebb csak gyász, beteg családtag, nagy szegénység miatt utasíthatják vissza a tisztes meghívást. A lakodalmi virág föltűzése temesközi, így klárafalvi népünknél még megőrizte egykori szertartásos menetét. Ennek bokrétaköszöntés a neve. 109