Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A vőfély, de Balástyán, Sövényházn, a Temesközben: Klárafalván, Szajánban, továbbá Békéssámsonban váltakozó névvel ország szolgája, a lakodalmak szertartásmestere. Gondoskodik arról, hogy a menyegzőn a régi tisztes hagyományok, szokások a maguk csorbítatlan épségében érvényesüljenek. E tradíciók jelentésével már sokszor a násznép, sőt maga a vőfély sincs tisztában, mégis érzik, hogy ezeknek valamikor különös hivatásuk volt: hangsúlyozták az ünnepi esemény magasztosságát, a mátkapár oltalmára szolgáltak, a kedvező körülményeket mágikus eszközökkel elősegítették, a rontó szándékot pedig megakadályozták. A régi előírásokat tiszteletben kell tehát tartani. A vőfély a házasodásnak és lakodalomnak egyes mozzanatait versezettel, rigmusokkal kíséri, amelyek nemcsak gyönyörködtetni akarnak, hanem a költészet egyik ősi hivatásának megfelelően varázsló célzataik is vannak. A vőfély az érdekelt személyeknek: vőlegénynek, menyasszonynak, örömszüléknek szószólója. Ő áll helyt, ő beszél a menyegző hősei helyett. Ő az, aki intézkedéseivel és szavaival az események megfelelő lefolyását biztosítja, kultikus rendbe és egységbe foglalja. Bibliai párhuzamaival archaikus célzatok szerint Istent akarja idézni, hogy együtt legyen a fiatalokkal, akik az Ő dicsőségére szövetkeztek egymással. A vőfély szerepében tehát van valami a primitív mágusok és a középkori énekmondók hivatásából, feladatköréből. Régebben, különösen a vőlegényes háznak, két vőfélye is volt: az öregvőfély, újkígyósi nevén nagyvőfély, és a fiatalabb kisvőfély, akik együtt hívogattak, a szolgálatot mindig megosztották, és a lakodalmi vacsora alatt poétáztak, öreges szóval fakturáskodtak, azaz szikrázó szellemességgel vitáztak, társalogtak egymással, meg a násznagyokkal. Máskor, főleg a Temesközben az öregvőfély tartott rendet a lakodalom sokféle tisztje között is, általában azonban a násznagy parancsolt nekik. К klárafalvi lakodalomban a násznagy így hívja elő a vőfélyt szolgálatának teljesítésére: hun az ország szolgája? Ilyen volt több is. A tápai és hajdani gyevi menyasszony különös szolgálatára a táncmestör volt rendelve. Tápén a harmincas években még mi is találkoztunk vele. Már fiatal házasember, aki állandóan a menyasszony kíséretében volt: zsebkendőjénél fogva vezette, mindig figyelmeztette, hogy a küszöböt bal lábbal lépje át. Ő szedte le fejéről a koszorút és tekerte kontyba a haját. Erről a maga helyén bővebben is szólunk. A temesközi láncmestör a garázdálkodókat, és akik nem akartak táncolni, a násznagy parancsára tréfából láncra verte. A kuppantyús valamikor a gyertyára vigyázott. Mindig idejében szedte el a hamvát, nehogy tűz támadjon. A lakodalmi asztalt a kutyaszénázó takarította le. A döghúzó vezette, vonszolta ki a régi lakodalmakból a részegeket.

26 Valamelyik bornemissza családbeli a csapra vert hordót szokta kezelni, és a bort szolgálja föl dugótlan üvegekben az asztalra. Ezeket az üvegeket a gyeviek szerint azért nem szabad dugóval bedugni, hogy a házasság meddő ne maradjon. Itt szólunk arról a tréfás hiedelemről, hogy a menyasszonynak csak úgy lesz majd sok teje, ha a lakodalomban minél többször minél többet isznak a vendégek. A felszolgáló neve csapos, csapláros, kulacsmestör. Az udvaros arra ügyelt, hogy a felfordult háztájék rendben legyen: ellátta a jószágot, vigyázott a tűzre. Ez a tisztség ritka volt. Csak Tömörkény kéziratos szegedi tájszógyűjtéséből ismeretes, de más forrásokkal, öregek visszaemlékezéseivel nem tudjuk támogatni, hogy a hajdani szegedi lakodalmakban a rendre ügyelt föl és a gyerekeket tartotta kordában a bánáti násznagy, másként a kunkapitány is.

27 26 EA. 2809. Kálmány. 27 Csefkó Gy., Kunkapitány. MNY. 1926, 269. Nem hoz szegedi adalékokat. 107