Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A legfontosabb ösztönzés az, hogy itt jómódú családokról van szó, amelyek pol­4 gáriasodásuk ellenére is, ki akarnak tenni magukért: ragaszkodnak a hagyományos, nagy vendéglátáshoz. Vegyük még hozzá, hogy Domaszéken egyetlen lány ment férjhez. A legényes házban megült lakodalom mindig mozgalmasabb, teljesebb, ha­gyomány őrzőbb. Most a lányosháznál is valami hozzá hasonlót szeretnének ünne­pelni. 1968 őszén, szombati napon legényesházhoz voltunk hivatalosak egy balástyai lakodalomba. Megtudtuk, hogy előtte való szombaton a lányosháznál is volt már lakodalmi vendégség, hogy az ottani násznép is ünnepeljen. Rövid időre a vőlegény és menyasszony még az esküvőruháját is magáravette. Jelen voltak a vőlegény szülei, testvérei és násznagya. Vendégség után a vőlegény a maga hozzátartozóival, de a menyasszony nélkül, visszatért szülei hajlékába. Egyházi esküvő nem volt. Most pedig a legényes háztól elmentek a menyasszonyért. A lányosháznál nem volt semmi ünnepi külsőség, csak borral, süteménnyel kínálták meg a vőlegény nász­népét. Nem volt búcsúzkodás sem, csak kikérés. Ezután a polgári házasság megkötése következett. Utána a termelőszövetkezet áldomással köszöntötte az ott dolgozó fia­talokat. Említésre érdemes még az is, hogy ezúttal a menyasszony szülei, testvérei, násznagya jöttek el a legényes házhoz lakodalmazni. Az esküvő hagyományvilága, szimbólumrendszere tehát egyes külsőségeket (vőfélymondóka, lakodalmi virág, menyasszonytánc) nem számítva, módosabb ta­nyai népünknél is már lényegében a múlté. Elvesztette kozmikus jelentőségét, mert a régi mágikus-szakrális világkép már nem áll mögötte. A mulatság hangulata inkább egy névnap, vagy termelőszövetkezeti közös vacsora közvetlen, meghitt jókedvét idézte, semmint a régi lakodalmak megilletődött, érzelmi szélsőségek között hullámzó, fönséges és vaskos megnyilatkozásait. így az esküvő és lakodalom kultikus mozza­nataitól megfosztva, polgári banketté üresedett, de kétségtelenül közvetlenebbé, me­legebbé, maibbá is vált. Népünk polgárosodásáról tanúskodik az esküvői kép is. Amíg a század elején az öregek még ir­tóztak attól, hogy fényképet készítsenek róluk, mert ez hiedelmük szerint hamaros halálukat idézte volna elő, addig az utolsó félszázad alatt az esküvői és családi képek készítése egyetemessé vált. Ta­nyáról is bejönnek a Városba levétetni magukat. Olykor a menyasszonyi koszorútól övezve keretezik be és ágyuk fölé, a szoba falára akasztják. Csanádapácán rakottkép a neve. A halál hiedelemvilágánál bővebben is szólunk arról, hogy a meg­özvegyült férfi második felesége az esküvői képet vagy levéteti a falról, vagypedig kiszúrja rajta előd­jének szemét. A fiatalok az esküvő napjára meg is fürdenek. Ennek régebben kultikus színe­zete lehetett. A testi tisztálkodást reggel a gyónás, áldozás követte, illetőleg követi. Régebben ilyenkor megengesztelték szüleiket, de a többi családtagokat, még á fiata­labbakat, sőt a bérest, szolgálót is. A parsztlakodalom még századunk első felében is sokat őrzött a barokk ünne­pélyes vonásaiból, a reprezentáció készségéből. A lakodalmasház szinte színében megváltozott, mesebeli királyi rezidenciává szépült ezen a napon, a vőlegény öröme napján, akit sövényházi, temesközi népünk ilyenkor máig kiskirályfi, kiskirályunk néven is emleget. A lakodalom érzelmi végleteivel: az ünnepélyes-szakrális és a groteszk-féktelen mozzanatok együttesével is megragadó. 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom