Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

ESKÜVŐ, NÁSZNÉP Az esküvő és lakodalom évszázados rendjét, menetét, játékát módosította, sőt megváltoztatta népünknél is a kötelező polgári házasság életbelépése (1895). Most már törvény írja elő, hogy ennek meg kell előznie a templomi esküvőt. Azelőtt az egyházi szertartás már délelőtt, sőt reggel megtörtént. Vőlegény és menyasszony, továbbá násznépei külön-külön indultak útjukra, és megbeszélt időpontban csak a templom előtt találkoztak egymással. Tápén úgy illett, hogy a vőlegény és násznépe érkezzék előbb az esküvőre. A sekrestyében várakoztak, majd a templomban eléje mentek a bevonuló menyasszonyos násznépnek. Esküvő után megint szétváltak, mintha semmi közük nem volna egymáshoz. Dél után mentek el, azután ünnepélyes menetben, szigorú szertartásossággal a menyasszonyért. A polgári házasság törvénye óta délelőtt, ásotthalmiak ajkán esküdélelőtt van a polgári, délután a templomi szertartás. Az elsőre a fiatalok nem öltöznek föl ünnepélyesen, és csak a tanúk, azaz a násznagyok vannak velük. Természetesen más az a napjainkban, szemünk láttára bontakozó gyakorlat, hogy falusiaknál, parasztoknál is elmarad az egyházi esküvő, és a hagyományosan viselkedő násznép a díszbe öltözött menyasszonnyal, vőlegénnyel éppen olyan ünnepélyességgel vonul föl a házasságkötő terembe, mint azelőtt a templomba. Voltunk Kisteleken ilyen esküvőn: a vőfély még nem dolgozta át mondókáját és teljes egészében a hagyományos, templomi szertartáshoz igazodó versezetet mondogatta. Az emberek nem ütköztek meg rajta, így érezték — nyilván már csak átmenetileg — helyénvalónak. Az anyakönyvvezetőt most már éppúgy meghívják a lakodalmi vendégségbe, mint azelőtt a papot. Sajátos fejleményekkel járt az utóbbi évtizedekben a polgári házasság a tanyavilágban, illetőleg a belőlük újabban alakult tanyaközségekben. 1960 őszén néhány héten belül voltunk lakodalomban, éspedig lányosháznál Domaszéken és Tázláron. Máshol már elmondtuk, hogy a tázlári bucka is alsótanyaiakból népesedett be. Mindkét helyen a polgári házasságkötést a lányosháznál azonnal követte a lakodalmi mulatság. Nagyjából meg is volt itt minden, még a menyasszony tánca is.Utána azonban a vőlegény kivált a násznépből és egyedül, azaz társaság, kíséret nélkül ment haza szülei hajlékába. Pár nap múlva azonban jött az egyházi esküvő, majd most már a legényes háznál megtartott igazi lakodalom. Ekkor már a menyasszony természetesen uránál és urával maradt. Szokatlannak és esetlegesnek éreztük az egészet, de erősítgették, hogy az újnak érzett kezdeményezés már hagyománnyá kezd válni. Először arra gondoltunk, hogy talán a hatalmas tanyai távolságok magyarázzák ezt az új fejleményt: egy napba bajos beleszorítani a polgári házasságkötést, a menyasszony kikérését, majd a templomi esküvőt, sőt azután még a kárlátót is. így aztán csakugyan nem sok idő marad a társas együttlétre, mulatságra. így is sántít a hagyomány, de mégis valamiképpen érthető. Mindenesetre azonban nem ez a fő ok. 101