Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Nyolcszoros rablógyilkosság száradt a lelkén. 1888 folyamán szálláskeresés ürügyén meggyilkolta a csongrádi Förgeteg Bálint idős embert és feleségét, majd Balázs Borbála csongrádi szabadlányt. Később Tiskóczky István kisteleki kocsmárossal végzett, itt is szállást kért. A tési határ szélén Vincze Rókus feleségét ölte meg, amíg férje és két legényfia munkán volt. Másnap Mindszenten templomi esküvőjét Kis Erzsébettel abban a ruhában tartotta, amelyet Vinczééktől rabolt. Amint a vallatásnál kiderült, a lány nem tudott Pali gazságairól. Nemsokára a szentesi Lőwy Leni zsidó kocsmárosnéhoz tört be. Beverte a fejét, de az asszony életben maradt. Szegváron egy szegény tanyai asszonnyal, Fazekas Istvánnéval végzett, de ezen már rajtaveszett. A vizsgálóbíró előtt agyafúrt fortéllyal védekezett: „Ártatlan vagyok, mint a gilicemadár." Halálra ítélték és Szegeden kivégezték (1890).

49 Viselt dolgai mindjárt ponyvára kerültek, de a még Engel Adolf kiadásában, bizonyos Szorgán deák tollából némi versírói készséggel megjelent nyomtatványt

50 mi már nem láthattuk, nyilván hamarosan „szétolvasták." A Szegedi Híradó nyomán azonban nagyrészét ismerjük. „Ma — olvassuk — egészen elárasztották a várost a legújabb ponyvatermékekkel, amelyen Gyömbér Pali képe látható és az áldozatok, amint levágott fejüket Pali felé nyújtogatják. A vértől párolgó história így kezdődik: Szomorú dolog ez az édesanyának, Mikoron fiat szül az akasztófának. Becsületre szüli, annak is neveli, Mégis a hóhér köt nyakravalót neki. Tisóczkyékról így ír: Az öreg Tisóczky becsukta a kaput, Késő volt, az égen a Fiastyúk is aludt. Gyömbér legyűrte a vacsorának végét, Aztán megpöngette a fejszéje élét. Egy jelenet: Most hogy ott ül a sötét börtönének mélyén. Ahova bejutott embertársi vérén, Éjféli órában, mikor lánca csordul, Sötét árnyékoknak raja hozzá gördül. Véres lepedőben sáppadt holt alakok Lengenek feléje, míg a foga vacog. Fejüket leveszik: nézd, itt vágtad széjjel Gyilkos baltáddal, lásd, ama szörnyű éjjel. Ó, hogy sikoltottam, ó, hogy könyörögtem, Mikoron már saját véremben fürdöttem. Odaadom neked, hagyd meg életemet, Vígy el inkább mindent, utolsó pénzemet. Mi hasznod belőle? A véres pénz átkos, Nem juttat az senkit semmi boldogsághoz. Ahány csöpp vér omlik miattad a földre, Annyi átokkal lesz te szintén gyötörve. Mikor aztán csordul rablánca, Fejét mindegyik Gyömbérnek kínálja : Szétzúzott fejemért add a te fejedet, Vértelen szívemért ép, egész szívedet. 49 S.,A kötél. SzN. 1890, 86. sz. Gyömbér Pál kivégzése SzN. 1890, 85, 90,91. sz. 50 Gyömbér Pál a ponyván. SzH. 1889,124. sz. 542