A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

bad királyválasztók közötti ellentéteket. Horthyék éppen ezt akarták. A hadparancs megjelenése a legitimisták és a radikális szabad királyválasztók körében is nagy felháborodást okozott. A Kisgazdapártban azért, mert nem történt benne hivatkozás az 1920. évi I. törvénycikkre. A KNEP-ben pedig ennél sokkal erősebben azért, mert kifogásolták, hogy a hadparancsban a kormányzó a nemzeti hadsereg neki tett esküjére hivatkozottá IV. Károly királynak tett esküvel szemben." A legitimisták és a szabadkirályválasztók közötti ellentétek — április 13-án a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ülésén, melyen a belügyi és az igazságügyi tárcák költségvetésével foglalkoztak — elemi erővel törtek felszínre. Beniczky Ödön az elköltött pénzekért Telekit tette felelőssé, Szmrecsányi György pedig a hadparancs megjelentetésének tényét dobta a vitába. Erre a kisgazdapárti képviselők követelték a karhatalom ügyének rendezését, a rendőrség fejlesztését, a tisztviselők létszámának csökkentését, a közigazgatási reform gyors megvalósítását és az internálások felülvizsgálását, esetleg megszüntetését. A legitimisták és a szabad királyválasztók — természetesen más-más szempontból — Teleki lemondását követelték. Teleki még egyszer kísérletet tett a Kisgazdapárt megnyerésére. Nagyatádi Szabóval, Tomcsányival és Gaál Gasztonnal folytatott megbeszélése — melybe Mattyasovszky belügyi helyettes államtitkárt, a közigazgatási reform előkészítőjét is bevonták — azonban nem vezetett eredményre. Teleki ugyanis nem tudta garantálni a pártnak tett ama ígéretét, hogy a pénzügyi javaslatokkal junktimban fogja tárgyalni a nemzetgyűlés az alkotmányjogi javaslatokat. így Kószó nem vállalta el a belügy miniszterséget.

100 A Kisgazdapártnak a közigazgatási reformhoz való ragaszkodása, az erőviszonyok kedvezőtlen alakulása és a hadparancs megjelenése Teleki számára lehetetlenné tették a további kísérletezést. Elkeseredett, és „arra a meggyőződésre jutott, hogy Bethlen felfogása a kormány alakulását illetőleg, mely szerint a kormánynak nem alulról kell kikristályosodni, mintegy a pártok kívánságai alapján, hanem felülről, erre való emberek kijelölésével kell helyét kiküzdenie, a jelen helyzetben célravezetőbb."

101 Ezért Teleki 1921. április 13-án 13 órakor bejelentette Horthynak lemondását, aki azt elfogadta és Bethlent bízta meg az új kormány megalakításával. Befejezésként megállapíthatjuk, hogy az adott belpolitikai szituációban Telekinek — ha miniszterelnök akart maradni — kilátásba kellett helyeznie a Kisgazdapárt alapvető programpontjainak sürgős megvalósítását. A közigazgatás demokratizálása, a földbirtokreform végrehajtása, és az általános, titkos választójog fenntartása azonban ellentétben állt a magyar uralkodó osztályok érdekeivel. E követelések megvalósítása ugyanis a Kisgazdapárt (és a mögötte álló közép- és gazdagparasztság) további megerősödését, illetve hatalmon maradását eredményezhette. Ennek következménye pedig a társadalom és a közélet demokratizálása lett vona, ami viszont a rendszer konszolidálásának menetét és jellegét is befolyásolta, megváltoztatta volna. Az uralkodó osztályok jelentős csoportjai — a KNEP többsége, a disszidensek és a nemzetgyűlésen kívülrekedt, volt munkapárti politikusok — úgy vélték, hogy Teleki túl sok engedményt tett a Kisgazdapártnak, ezért szembefordultak vele. Ezt Horthyék arra használták fel, hogy Telekit megbuktassák és a szabad királyválasztók őket támogató csoportjának (Bethlenéknek) hatalomrakerülését kikényszerítsék. Teleki bukásával lezárult az ellenforradalom konszolidálásának első szakasza, amelyet tulajdonképpen a legitimista, konzervatív arisztokrácia konszolidációs kísérle99 OL. Kozma iratok. I. Helyzetjelentések, 1921. február — 1923. június. 100 A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának ülésén történteket lásd : Az Újság, a Magyarság és a Pesti Napló, 1921. ápr. 14-i számaiban. 101 OL. Kozma iratok. I. Adatgyűjtemény, 1916—1925. 256