A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Börcsök Vince: Adatok a pálinkafőzés és fogyasztás hagyományaihoz Szegeden és környékén

A három évre szóló egyedárusítási jog megszerzéséért 1880-ban Boruch Lázár 37 255 Ft, Patzauer Miksa és Krausz 39 288 Ft., Jankovich Hugó 50 400 Ft., Décsi Ferenc és Deutsch Károly 35 525 Ft., Milkó Vilmos és Fiai, továbbá Lővinger Salamon 32 150 Ft. évi összeget ajánlott fel. A város területén az egyedárusítási jogot három évre a legtöbbet ígérő Jankovich Hugó kapta meg.

7 Ezzel egyidőben jelennek meg a mértéktelen fogyasztást korlátozó javaslatok. Szabolcs és Bereg megye ajánlja, hogy a pálinkamérések vasár- és ünnepnapokon zárva tartassanak.

8 Az első világháború előtt és alatt többször kísérleteztek pálinkafőzdék szervezésével. Végül 1918-ban sikerült egy határozatot kikényszeríteni, amely szerint a város körüli feketeföldek igényeinek kielégítésére új, harmadik szeszfőzdét kell felállítani. Szegednek eddig két jelentős szeszfőzdéje volt, Alsótanyán és Szatymazon.

9 A tanács határozatot hozott, hogy a vámhatárokon beszállított pálinka és egyéb szeszes italok után külön vámot kell fizetni.

10 Ez a rendelkezés elsősorban az alsóés felsőtanyai termelőket sújtotta. A vámhatárokon belül ilyen külön költségek nem merültek fel. Szabályozták a szeszfőzdék által kérhető díjakat is. Egy mázsa törköly [népünk szókincsében tôrkâ] kifőzéséért 35 korona, egy mázsa gyümölcscefréért 45 korona díjat kellett fizetni. A gazdák sokallták a tarifát. Sérelmezték, hogy ezenfelül még 5 koronát is felszámítanak hordók, csöbrök, vasvillák, lapátok használatáért. Az utóbbi öt koronát csak azoktól kérték, akik a kifőzött törkölyt elvitték. Ugyanis ennek öt korona volt az ára, ami éppen fedezte a költségeket. Az 1920. évben 200 gazda vette igénybe a szeszfőzdéket és 56 456 korona volt a város bevétele.

11 Az I. világháború után 1922-ben — újabb szeszfőzdék — Nagy széksóson kettő, Királyhalmon kettő, Ásotthalmon egy — kezdték meg működésüket. Egy 160 literes üst használati díját három koronában állapították meg.

12 A szeszforgalmi állami adó, az adópótlék és a kazánhasználat 1,93 pengő volt literenként. Egy liter 50 fokos pálinka eladási ára 1.80—2 pengő körül mozgott. Ezért sokan nem főzették ki a törkölyt. Következményeként jelentős gazdasági érték ment veszendőbe, de elmaradt a lakosság téli foglalatossága is. A városi tanács által kezdeményezett nagyobb kapacitású szeszfőzdék mellett 1918-ig kiskazányok is működtek, mind Alsó- mind Felsőtanyán. Pálinkafőző készség sok tanyában volt. Elsősorban a saját szükségletének kielégítését szolgálta, de vállaltak feles főzést is A nyári konyhát rendezték be, ezért kazányház, kazányosház neve idős emberektől ma is hallható.

13 E dolgozat írójának ősei Mórahalom környékén rendszeresen foglalkoztak pálinkafőzéssel. Az eljárás apáról fiúra szállt és kialakították a kisüsti pálinka jóhírnevét. Az első világháború után a kiskazánokat betiltották. 7 Csongrád megyei levéltár küzgyűlési jegyzőkönyvei (továbbiakban Csml kgy. jkv.) 543/1880. 8 CsmL kgy. jkv. 587/1908. 9 CsmL kgy. jkv. 226/1922. 10 CsmL kgy. jkv. 16831/1919. 11 CsmL kgy. jkv. 63/1921. 12 CsmL kgy. jkv. 367/1922. 12 CsmL kgy. jkv. 367/1922. 13 Vö. Tóth J., 1965., Tóth F, 1979. 8., Gönczi F, 1904. 102., Sebestyén Á., 1977. 53. 96