A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

ÖSSZEGEZÉS Kutatásainknak még több kérdőjele van. Kívánatos pontosabban feltárni a szegedi járási bérföldek eke alá fogásának, művelésének mértékét és — ami ezzel nyilvánvalóan összefügg — a bérleteken kibontakozó tanyásodást. Annyit már tudunk, hogy a mintegy 10 ezer holdnyi legelő bérbeadása után nem minden bérlő épített tanyát — mint az eddigi szakirodalom azt feltételezte illetve természetesnek vette — és aki építkezett, az sem mindjárt a gyeptörést követő években. Másik kérdőjele vizsgálatainknak az, hogy nem tudjuk lokalizálni a tanyai bérlők lakóhelyét, mivel nem ismerjük a kapitány tisztét betöltő gazdákról elnevezett tanyai kapitányságok helyét, időrőlidőre bekövetkező módosulásait. Ha majd megrajzolhatjuk az 1860-as évek tanyai kapitányságainak beosztását, elhelyezkedését, közelebb juthatunk a legelőkön kibontakozó tanyaépítés megismeréséhez is. Forrásaink nyomán néhány következtetést azonban már most megfogalmazhatunk : 1. A Városnak a járásföldek 1852. és 1854. évi árverezése után még 46 344 hold (1 200 négyszögöles holdban számított) külső legelője maradt, amiből újabb legelőterületet 1879-ig — három évtizeden át —nem parcellázott. A városi pénztárba befolyó haszonbérek — úgy látszik — fedezték a Város tartozásait, az államkölcsön részleteit. A Város vezető rétege tehát ragaszkodott a közbirtokosság használatában levő hatalmas pusztához mint városi tulajdonhoz — aminek csupán külterjes legeltetésre való hasznosítása már túlhaladottá vált —, és abból a tárgyalt időszakban csak annyit adott bérbe, amennyire szűkös pénzügyi helyzete, adósságai rákényszerítették. Ebben a Város polgári, parasztpolgári összetételű vezető szerveinek (tanács, községválasztmány, gazdaszék) maradisága jutott kifejezésre. Párhuzamként említjük, hogy ebben a korban kezdték a közlegelőt kiosztani más alföldi városok is: Hódmezővásárhely az 1850-es évek legelején, Makó 1861—62ben teljes egészében felosztotta pusztáját.

52 Igaz, ott a külső legelőt egyszerre és túlnyomórészt a volt telkesjobbágyok között mérték ki, telki állományuk arányában. Ugyanúgy, előjogok alapján történt a közlegelő kiosztása a szabadalmas helyeken: a Kunság, a Jászság és a Hajdúság településein. A lakosság korábbi gazdasági, közjogi helyzetéhez igazodó puszta-felosztástól gyökeresen különbözött Szeged földbirtokpolitikája : a Város súlyos anyagi helyzetében sajátos, tőkés jellegű megoldást talált közföldjei használatára. A közösen használt és a Város közössége tulajdonában levő legelők egyéni vállalkozóknak történő bérbeadása a tőkés földhasználat egy formája, amely a polgárvárossá fejlődő Szegedre jellemző. További következtetéseink éppen e bérbeadás jellegéből és szerződésekben megfogalmazott kikötéseiből adódnak. 2. A szegedi közlegelő közel egyhatodának bérbeadása haszonbérlethez juttatott számos kisparasztot és szegényparasztot (csőszt, más házában lakó tanyai napszámost) és ezzel Szegeden bizonyos mértékig levezette e paraszt rétegek földéhségét. 3. A bérbeadott járásföldek 40—50%-a tehetős szegedi és környékbeli gazdák, úri birtokosok, kereskedők használatába került, akiknek az 50—100 holdas (és nagyobb) haszonbérletek lehetőséget adtak árutermelésük (a szemtermelés, jószágtartás) jelentős növelésére. Ezáltal a legelők feltörése tágabb teret nyitott mind a paraszt, mind az úri birtokon a kibontakozó árutermelő gazdálkodás, kapitalizálódás számára. 4. A tízéves földek kiosztása jelentősen növelte a szegedi határ megművelt területeit, de a tanyaépítésre csupán lehetőséget adott. E lehetőséggel nem tudott élni minden bérlő, jelentős részben azért sem, mert az újabb árverésen nem tudta megtartani 52 Nagy Gy., (1975) 49., Erdei F. (1932). 40