A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Szelesi Zoltán: Csáky József utolsó évtizede

Hozzá teszem, hogy akik a pénzt gyűjtötték, az emlékre, egy részét elrabolták, és én végül ráfizettem a dologra, mert a kőfaragókat én fizettem. Szóval egyrészt az én költségemen lett felállítva az emlékmű. Semmi újság. Az egészségem úgy látszik javulófélben van. Csak igen legyengültem és hamar fáradt vagyok. Már bíztam a múlt napok enyhe időjárásában, mert hittem, hogy az hoz majd rendbe. 54. 1967. VII. 13. Itt nálam semmi újság. Még mindig nehéz a járkálás. Itthon vagyok majdnem mindig, csak akkor nem, ha eljönnek értem kocsin és hazavisznek. Itthon ülök vagy leheveredem. Különben minden olyan, mintha egészséges volnék. Egy új baj zúdult rám. A szemeimmel van bajom. Nehéz az írás, pedig még messziről sincs kész az Emlékiratom. Még nagyon messze vagyok a végétől. 55. 67. VIII. 24 Szokásom ellenére kissé megvárattalak az írással. Az oka az, hogy mind nehezebb és nehezebb az írás. Nem tudom miért, az orvos se. Maradék a betegségemből. Ugyanígy vagyok a járással. Nehezen tudom rakni a lábaimat, egyiket a másik elé. Az orvos bíztat, hogy ez javulni fog, de én nem hiszem. Talán, ha a hűvös idők jönnek. Majd meglátom. Az egyedüli fontos újság az, hogy befejeztem az Emlékirataimat. Hidasiné fordítja. Jelenleg Budapesten van és tárgyal a kiadóval.

59 Nagyon szomorú dolog, hogy nemsokára itt hagynak véglegesen. Hidasi ideje a nagykövetségen letelt. Jóbatátokat veszítek el, akik nem lesznek helyettesíthetők. Nem tudom ki jön helyettük, de az csak egy ismerős lehet legjobb esetben. A barátság ritka dolog. M (1967. VIII. 24.), Ebben a levelében Csáky — épp úgy mint az előbbiekben — a rossz járásán kívül a szemeire is panaszkodik. Betegen, teljesen az otthonához van kötve, melyből rövid pár órára csak Hidasiék barátsága ragadja ki. Feltűnőnek hat, hogy „befejezte" az emlékiratait, holott egy jó hónappal ezelőtt még azt írta, hogy „...nagyon messze vagyok a végétől."Ez a váratlan „befejezés" azzal magyarázható, hogy önélet rajzában Csáky már eljutott 1914-ig, vagyis az első világháború kitöréséig, mellyel páyájának kezdeti, felfelé ívelő szakasza bezárult. Hidasiné — aki a mester emlékiratait franciából magyarra fordította — ezt az anyagot vitte Budapestre a Corvina kiadóhoz, mely Csákynak a modern művészet nagy évtizedéről (1904—1914) írott emlékiratához kötve jelentette meg 1972-ben. 387