A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Szelesi Zoltán: Csáky József utolsó évtizede

56. 67. X. 25. Én semmi jót nem tudok írni magamról. Sőt sokkal rosszabbat nem is írhatnék. Hiába rám jár a rúd. Nem érdemeltem meg. Miért éppen engem ver a sors? Egy hét óta a lányom az elmebajosok kórházában van. Talán örökre, mert nagyon komoly krízissel vitték be egy éjjel a múlt héten.

60 Nem jött meglepetésszerűen. Tudtam, hogy nem rendes. De ilyen krízisre nem is gondoltam. Még ráadásul messze van Párizstól. Hamarosan nem is mehetek oda. Várom, hogy valaki, aki most el van foglalva, oda visz kocsival. Nem igen lehet elképzelni, milyen kemény csapás ez nekem. Először is a lányom, akit szeretek. Az egyedüli hozzám tartozó lény volt. Most már nincs senkim. Teljesen egyedül maradtam. És ő is teljesen elszakadva érezheti magát. Ez még súlyosabbá teszi az állapotát. Megbocsáss, hogy ilyen terjedelmesen írok az esetről, de nekem ő volt minden. Mi más tudna engem érdekelni. 57. 68. I. 24. Az én lányom már itthon van véglegesen. Nagyon örülök neki. Egész rendes állapotban van. Minden dolgot elvégez. Nekem nem kell törődnöm semmivel. Remélem, hogy ezentúl mindig így lesz. Mert bizony nekem már kínos minden akció.

61 A járás nagyon, de nagyon nehéz, pedig nagyon kis járkálásról van szó : bevásárolni a szükséges dolgokat. Bocsásd meg az őszinteségemet, de az írás is mind nehezebb és nehezebb lett. És nem is tudom, hogy olvasható-e? Ha te tudnád mennyi időbe és erőfeszítésbe kerül egy levél megírása ! Hiába, a kor az kor. Már úgyszólván 80 éves vagyok, és ezt nagyon megérzem. Azt hiszem minden tervemről le kell mondanom. Utazásról szó sem lehet, azt hiszem soha. Nehéz ezt beismerni, de kénytelen vagyok. A munkáról is azt hiszem le kell mondamom. Majd meglátom tavasszal, de nem remélek semmit. Azt hiszem sajnos, hogy sokat többé nem fogok tudni csinálni. Szomorú, de így van. 60 (1967. X. 25.), Említettük, hogy Csáky csöndes magányában lányával együtt élt, aki míg el nem vesztette állását egy párizsi fogorvosnál aszisztensként működött. Azt, hogy a művész lánya idegbeteg volt, kevesen tudták, mert Csáky nem beszélt erről a számára örök fájdalmat jelentő dologról. E drámai sorai híven érzékeltetik azt az elviselhetetlenné lett helyzetet, hogy az idős beteg mester teljesen egyedül marad. 61 (1968.

1. 24.), Csáky lánya három hónap múltán ismét otthon van, ami örömmel tölti el a mestert. Levelei azonban továbbra is, sőt egyre inkább panaszosak. Egészségi állapota mind rosszabb lesz, s nemcsak a munkájáról, de távolabbi terveiről, hazautazásáról is szomorúan le kell mondania. 388